Kisvállalkozás a szocializmus után

Kivonat

Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után .  A magánkisipart, kiskereskedelmet, vendéglátást a kommunista rendszer sohasem tudta és merte egészen felszámolni. A fejlett piacgazdaságokéhoz képest különös piaci és szabályozási környezetben az alkalmazkodásnak, a túlélésnek, a kockázat csökkentésének, a hasznok növelésének is sajátos, e rendszert jellemző módszerei terjedtek el. Kifejlődött egy másfajta magángazdálkodás is, amely a szocialista nagyvállalatok bázisára épült. 1985-től a vezetők csoportjai magántőkeként kezdtek bánni a formálisan állami vagy szövetkezeti tulajdonban levő tőkejavakkal. A hagyományos és az újabb típusú kisvállalkozók nem ismerték fel ezt a folyamatot és nem kapcsolódtak bele. A rendszerváltás folyamatában a nagytőkétől eltérő gazdasági, kulturális környezetben és kapcsolati rendszerekben tevékenykedő kisvállalkozók számára fontos intézmények fejlesztése, fejlődése lassúnak bizonyult. Tevékenységük bővülését nemcsak a piacok nem várt mértékű zsugorodása, de számukra előnytelen megkülönböztetések is fékezték. Ebben az új helyzetben a vállalkozók az alkalmazkodási módszerek új, hatékony kombinációit fejlesztették ki. A többség a növekedés helyett a túlélés stratégiáját választotta. Az átalakulás nyertesei nem az egykor sikeres kisvállalkozók lettek, hanem más társadalmi csoportok.