Eddig nem esett szó a vállalkozók beszélgetéseinek kedvelt tárgyairól, a vállalkozói érdekvédelmi szervezetek és a pénzügyi kormányzat örök vitatémáiról, az adókról. A mulasztás oka csak részben ízlésbeli, az, hogy az érdekeltek az unalomig ismételgetnek bizonyos érveket és ellenérveket. A vállalkozók, a vállalkozók érdekvédelmi szervezetei túladóztatásra panaszkodnak, az adószedők pedig a tömeges adókerüléssel és a költségvetési hiánnyal magyarázzák az éppen érvényes adó- és közterheket.

„Tisztázzuk: megértem a kormányzatnak ezt a fajta álláspontját, hogy az adókat minél hamarabb beszedni, az ő szempontjaikat értem, ők nem értik a vállalkozók szempontjait. Magyarul: a vállalkozásokkal, vállalkozókkal szemben egyszerűen diszkrimináció van, mert őket meg tudják fogni. Rajtuk be tudnak hajtani dolgokat, de a legnagyobb adósokon, akik az államháztartásnak igazándiból a nagy problémát okozzák, lásd MÁV vagy a hatalmas mamutcégeket, akiknek milliárdos tartozásaik vannak, és még egyszerűen remény sincs arra, hogy az állam be tudja hajtani. Hát ezt gyakorlatilag a vállalkozói szférával fizettetik meg, akikről a hetedik bőrt lehúzzák véleményem szerint. Az egész szabályozás, ellenőrzés arra megy ki, hogy a vállalkozó az egy megbízhatatlan, az egy olyan egyed, akit háromszáz oldalról körbe kell járni, le kell biztosítani, utána kell nézni. És mindenki az én zsebemben akar kotorászni.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy növényvédelmi vállalkozás tulajdonosával. A vállalkozás kezdő éve: 1983.)

Sok vállalkozó ráadásul úgy érzi, hogy nemcsak túl sok adót fizet, de adóterhei növekedtek a szocialista rendszer összeomlása után : „1982-től 1988-ig, akkor voltak az igazi jó eredmények. Azt hiszem minden iparosnak. A mai világban a tb meg az áfa meg egyéb adózás nem hagy arra lehetőséget, hogy egyáltalán valamit is félre tudjunk tenni. Örülünk, ha fenntartjuk azt, amink van.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy villanyszerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1986.)

A magas adóterheket és egyes adótételek jelentős növekedését számítások és összehasonlítások is bizonyítják. Egy összehasonító elemzés során kiderült, hogy „Magyarországon az adóbevételek/GDP arány a legnagyobb mértékű központi újraelosztást megvalósító fejlett országokkal van egy szinten.” A tanulmány szerzői szerint a személyi jövedelemadónál „az adó összege az összjövedelemhez viszonyítva az 1988. évi 14,5 százalékról 1992re 18,5 százalékra emelkedett.” ( Kopint–Datorg [1994]).

Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy itt az adóterhek mértékét és növekedését nem a tényleges, hanem a bevallott jövedelmek és forgalom alapján számították. Nem vették figyelembe, hogy „a vállalkozók egyre nagyobb arányban terelik jövedelmeiket az adózást kikerülő csatornákba. Hogy ez utóbbi tényező hatása erősebben érződik, abban az is szerepet játszik, hogy az adóbevételek mind nagyobb hányada származik a mint számottevőbb magánszektorból, ahol több mód van jövedelmek adózás előtti eltitkolására, mint az állami vállalatok körében volt.” (Uo.)

A tényleges adóterhek ugyan jóval kisebbek az előírt befizetési hányadoknál, a vállalkozóktól előbb idézett és hasonló véleményeket mégsem tekinthetjük csupán az ilyen ügyekben Magyarországon szinte kötelező panaszkodás részének. Sok vállalkozó azért is érzi (a kamatszintekhez hasonlóan) túlzottan magasnak az adóterheket, mert a vállalkozás hatékonysága, nyereségessége kisebb a reméltnél, a tervezettnél. Vagy eleve olyan vállalkozást tervezett, ami csak a szokásos adókerülés mellett hoz kellő hasznot. „ Tehát nálunk a dolgoknak komoly hányada, amiről nincs számla. Ha tetszik, ha nem, mert erre kényszerítve vagyunk. De olyan csúnya módon vagyunk kényszerítve, hogyha ez nem lenne, akkor be lehetne zárni, és vége. Mert, amit az állam bácsi nekünk meghagy hivatalosan, hát az nevetséges. Egyszerűen nevetséges ilyen anyagköltségek mellett, gépek, bérek, bérleti díjak, rezsi gyűjtőnéven. Mert hozzájön a gáz, az áram, egyebek. Hát ezt állandóan emelik. És nem hiszem el, hogy valaki az életben egyszer rendesen kiszámolta, hogyha rendesen kifizetek mindent, akkor nekem nem marad semmi.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy fogtechnikai laboratórium tulajdonosával. A vállalkozás kezdő éve: 1993.)