Miközben a vállalkozók, a vállalkozások növekedése szempontjából láthatóan jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a konjunktúrapolitikának, mint az adópolitikának, nem szabad lebecsülnünk a nem adózók tömeges piaci jelenlétének, belépésének hatásait sem . A szocialista gazdaság jelentős és felszámolhatatlan része volt a második, benne a fekete- vagy illegális gazdaság, a vállalkozói engedéllyel, a cégbejegyzéssel nem rendelkezők, az adót nem fizetők szektora. A szocialista gazdaság összeomlása után a legális vállalkozásokba mégis viszonylag kevés második gazdaságban szerzett tudást és kapcsolatot vittek át. Erre utal, hogy „az ún. második gazdaság különböző formáiban való részvételt mind az egyéni, mind a társas vállalkozók az állami (és csak kisebb részben magán) munkahelyen felhalmozott tőkéknél kevésbé jelentős vállalkozói előzménynek tekintik, még leginkább a mellékállásban végzett vállalkozói tevékenység szerepét említették.’’ ( Czakó–Vajda [1993] 30. o.)

Ez összefügg azzal, hogy a „posztszocialista rendszerekben, amelyek a piacgazdaságokba való átmenet nehéz útján járnak, a rejtett gazdaságot tápláló tényezők átstrukturálódása megy végbe. A hiányjelenségek megszűnése, a verseny fokozódása, a szolgáltatások piacának egyre növekvő mérete, a legális magángazdaság egyre nagyobb szerepe miatt a hagyományos »szocialista« tényezőket lassan felváltja a piacgazdaságban is tapasztalható adókerülés, a munkanélküliek és egyéb inaktív munkaerő feketemunkája.” ( Lackó [1995] 494. o.) E tényezők hatása is jelentős, ám az átáramlást főként a feketegazdaság 1989 utáni dinamikus növekedése korlátozta. A GKI Gazdaságkutató Rt. 1993-as becslése szerint „A rejtett gazdaságban létrehozott GDP globális összegének aránya Magyarországon lényegesen nagyobb, mint a nyugat-európai fejlett piacgazdaságokban. Abszolút értéke és aránya is gyorsan nő, különösen az utóbbi három évben. Becslésünk szerint a rejtett gazdaságban keletkezett jövedelem (GDP) összege 1992-ben kereken 650 milliárd forint volt, az adott évben hivatalosan kimutatott 2451 milliárd forintos GDP 27 százaléka. (Ez az arány 1980-ban még csak 13 százalék volt.)” ( Árvay–Vértes [1994] 18. o.) Az arányok gyors változásában közrejátszott az állami szektor gyors zsugorodása is, de a növekedés fő oka az, hogy a feketegazdaságban maradtak, illetve az újonnan belépők egy része, kihasználva a piacfelügyelet, a vám- és az adóellenőrzés romló teljesítményét, növelte forgalmát.

A rejtett gazdaság nem csökkenő, inkább növekvő szerepére utal, hogy a legális magánszektor szereplői – miközben (mint később látni fogjuk) tevékenységük egy nem elhanyagolható részét „benntartották” az illegális gazdaságban – a forgalmukat, piaci részesedésüket elfogadhatatlan eszközökkel növelő veszélyes versenytársakat látnak a nem regisztrált vállalkozókban: „Igen rossz dolog véleményem szerint, ha mi úgy fogjuk fel, hogy nagyon szépen kérjük őket, jöjjenek be a legális vállalkozások körébe. Nekik is minden lehetőségük meg lett volna ahhoz, ahogy nagyon sokunknak, másoknak, hogy nulláról elindulva, anyagilag, egzisztenciálisan, informálisan, mindenféle szempontból nulláról indulva próbálják meg. Nem is akarták megpróbálni.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben vállalkozók egy csoportjával egy kisvárosban.) „Ugyanakkor ebben az országban most, per pillanat nem foglalkozik senki azzal, hogy aki nem dolgozik, nem csinál semmit, fölveszi a munkanélküli-segélyt, amellett lop, csal, hazudik, vagy bármivel foglalkozik, esetleg tisztességtelen árajánlatot ad, mert most már mindenféle szakmában van fusi, ott mi van. Ők nem fizetnek adót, nem fizetnek sztk-t, viszont felveszik a munkanélküli-segélyt, és semmivel nem hajlandók foglalkozni.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy villanyszerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1982.)