A szocialista rendszer összeomlása után helyi és országos vállalkozói érdekvédelmi szervezetek sora jött létre. (Később kiépült a kamarák hálózata is.) A régiek új néven és új programmal szintén részt vesznek az érdekvédelmi szervezetek versenyében. Nem is rossz hatékonysággal, hiszen a Kioszból lett Iposz továbbra is a legnagyobb taglétszámú szervezet maradt (becsült tagsága 60 ezer fő). Az érdekvédelmi szervezetek nyújtotta szolgáltatások közül a legfontosabb a továbbképzés, az adótanácsadás és tájékoztatás : „Az Iposz-tagság annyiban jó, hogy például most is voltam Németországban egy hónapig az Iposz szervezésében egy ilyen továbbképző tanfolyamon. Va nnak ilyen dolgok, amivel segítenek bennünket. Meg a könyvvezetésben. Olyan is van, hogy az Iposz szervezésében indulnak különböző adminisztratív tanfolyamok, amikor az adózással kapcsolatban segítenek, hogy hogyan könyveljünk, meg a mostani adórendeletekről tájékoztatnak bennünket.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy karosszérialakatos kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1978.) A szervezetek gyakran segítenek a piaci kapcsolatok kiépítésében is:

„ Kérdés : Az ipartestületbe való belépésre mi motiválta?

Válasz : A kapcsolatok, a munkaszerzés. Bízom benne, hogy kapok tőlük munkát, és én is tudok nekik iparos feladatokat adni. A legutóbbi ülésen indítványoztam, hogy közösen induljunk el tendereken.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy építőmérnök magántervezővel. A vállalkozás kezdő éve: 1983.)

Az új szervezetek, különösen a helyi ipartestületek tagsága is nőtt, ám a vállalkozók többsége, becslések szerint 60–70 százaléka, nem tagja egyetlen érdekvédelmi szervezetnek sem. A szervezetkerülés fontos mutatója, hogy 1993-ban a vállalkozásoknak csak 8,6 százaléka állt hivatalos és 4,8 százaléka személyes kapcsolatban a vállalkozói érdekképviseletekkel ( Czakó–Vajda [1993]).

A gyakori távolmaradást, főként a régebbi vállalkozók esetében, a korábbi kényszertagság kiváltotta szervezetellenes érzelmek is magyarázzák, ám ez aligha az egyetlen ok. Fontosabb, hogy sok vállalkozó nem elégedett az érdekvédelmi szervezetek által nyújtott szolgáltatások színvonalával: „A Kioszhoz vagy az Iposzhoz szoktam bemenni, ha van valami, nézzétek át a papírt, de ott se olyan… Bemegy az ember a papírokkal, három alkalmazott van, mind a három ellenkezőleg magyarázza.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy autószerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1982.)

„Én nem vagyok tagja a Kisosznak sem.

Kérdés : Megkérdezhetem miért?

Válasz : Azért, mert voltaképpen semmilyen szolgáltatást nem nyújt. Azon kívül, hogy a tagdíjat beszedték, meg küldtek egy újságot: semmit. Szóval ez van.

Kérdés : És milyen szervezetnek a tagja?

Válasz : Semmilyen szervezetnek nem vagyok tagja.” (Interjúrészlet, 1994.)

Számosan ma is kényszernek érzik a tagságot: „Az ipartestülettel annyi a kapcsolatunk, hogy mivel tanulóm van, így önként kötelező tagnak lenni.

Kérdés : És mi jár ezzel?

Válasz : Hát csak a tagsági díj jár ezzel. Meg tanfolyamokat indítanak, meg a vizsgát ők levezetik a gyerekeknek, tehát ezért kell tagnak lenni, mert az őnáluk szervezett vizsgán vesznek részt a tanulók.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy női fodrásszal. A vállalkozás kezdő éve: 1993.)