„A tudományos bizonyítás fogalmait használva: egy jól-rosszul dokumentált hipotézist tart kezében az olvasó” – írtuk könyvünk elején. Ha ezt a hipotézist megtisztítjuk a dokumentációtól, a szövegektől és szöveghordalékoktól, kirajzolódik a magyar kisvállalkozások háború utáni történetének és benne a tömeges vállalkozói viselkedésnek egy lehetséges változata. Fontos mozzanat, hogy a kisvállalkozók története, nem úgy mint a nagyoké, a szocializmus időszakában is folytatódott. Az 1989 után Magyarországra települt multinacionális vállalatok és a formálódó magyar nagytőke – tekintsünk itt el a szocialista nagyvállalatok teremtette sajátos tradíciótól – aligha képes folytatni a Holocaust és a háború utáni lakosságcsere által már az államosítások előtt megtizedelt magyar kapitalizmus hagyományait. De ez egy másik történet.

A kis magánvállalkozók nemcsak túlélték a magántulajdon totális felszámolásának tervét soha fel nem adó kommunista rendszert, de alkalmazkodtak is hozzá. A vállalkozás időnként aránytalanul nagy kockázatait főként úgy csökkentették, hogy nem adták fel az állami szektorban elfoglalt munkahelyeiket, miközben többcélú beruházásaik lehetővé tették a háztartások felhalmozott vagyonának tőkésítését, máskor a tőke átmentését a családi vagyonba. Az államba-háztartásba tagolódást megkönnyítették a gazdasági nehézségek kikényszerítette reformok szervezeti újításai, az állami tulajdont, a magánirányítást és érdekeltséget kombináló vállalkozási formák.

A szocializmus időszakában szerzett és működtetett készségek korántsem voltak elegendők a rendszer állandóan újratermelődő működési zavarainak elhárításához. A magánvállalkozás politikai kockázatai már a szocialista rendszer összeomlása előtt jelentősen csökkentek. A nyolcvanas évek nagyszabású reformjai, még inkább a reformerek ígéretei azt a képzetet keltették a magyar lakosság igen nagy csoportjaiban, hogy a korábban kimunkált vállalkozási stratégiák, kockázatcsökkentési módszereik tovább – még nagyobb hatékonysággal – működtethetők. A minden korábbinál radikálisabb gazdasági reformtól sokan a gazdasági növekedés gyorsulását, a piacok bővülését várták.

A rendszer összeomlása után a magánvállalkozás politikai kockázatai megszűntek, a gazdasági növekedés helyett azonban a transzformációs visszaesés és a piacok szűkülésének évei következtek. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a magánvállalkozások növekedési és fennmaradásai esélyeit. A szűkülő piacokon gyorsan nőtt a versenyző vállalkozások száma.

A hipotézishez csatolt dokumentumok, szöveghordalékok is jelzik, hogy a vállalkozásaikat a szocializmus éveiben kezdők, valamint az új vállalkozói csoportok nem sodródtak tehetetlenül az új intézményi és piaci környezetben , hanem igyekeztek ellensúlyozni a kellemetlen hatásokat. A szocializmus időszakában szerzett kockázatcsökkentési módszerek egy része azonban hasznavehetetlenné vált. Mind kevesebben tudtak visszahúzódni a zsugorodó állami szektorba és az elszegényedő háztartásokba. A családi vállalkozás munkaszervezési elvei, a családi-baráti kapcsolati hálók, a minőségtudatos viselkedés, a vevőkkel való kapcsolattartás hagyományai azonban éppúgy javították a vállalkozás esélyeit, mint a vállalkozási formák gyors váltásában szerzett készségek.

A reformok nem mentették meg a szocializmust, de a magántulajdont tűrve-integrálva, módot adtak a vállalkozáshoz szükséges készségek egy részének elsajátítására. A szocializmusban szerzett tudás többnyire nem elegendő a sikerhez, esetenként a túléléshez sem, de hiánya növeli a bukás esélyeit. Sajátos átváltási kapcsolatot figyelhettünk itt meg. A szocializmus utáni időszak vállalkozói e tudás birtokában időt nyertek arra, hogy megtanulják, utánozzák a fejlett piacgazdaságok vállalkozóinak módszereit is – jó példa erre a reklám, a szponzorálás, a specializálódás terjedése.

A dokumentált hipotézis felállítása csak arra volt alkalmas, hogy e folyamat vázát, főbb elemeit ésszerűen sorba rendezve, illusztrálva, gondolatokat ébresszen az olvasóban a szocializmus utáni időszakban sikeres vállalkozói magatartás feltételeiről és összetevőiről. Alkalmatlan azonban arra, hogy e magatartás egyes elemeihez súlyokat rendeljen, hogy a magatartás-kombinációk költségeit és hasznait, a siker és a túlélés valószínűségi változóit kiszámítsa vagy akár becsülje. A módszer nem használható a vállalkozási feltételek fontossági sorrendjének felállítására sem. Mi például alig foglalkoztunk a maffiagazdasággal, továbbá az állam és a vállalkozók közötti kapcsolatok olyan fontos elemével, mint a korrupció. A vállalkozókhoz hasonlóan adottságnak tekintettük őket.

Ha ez a tanulmány valamelyest segíti és serkenti majd a tudományos közösségen belüli eszmecserét, talán nem volt felesleges közreadni. Előbb-utóbb elkészülnek majd az alapos történeti elemzések, és a szigorú viselkedési modellek felállítására is akad vállalkozó.