Az 1968-as gazdasági reform a kezdeti sikerek ellenére nem hozott gyors és lényeges változást az állami-szövetkezeti vállalatok és ezzel a magyar gazdaság teljesítményében, ám hamar kiváltotta a korábbi társadalmi-gazdasági szerkezet, hatalmi viszonyok megőrzésében, visszaállításában érdekelt erők reformellenes lépéseit.

1971–1972-ben nőtt a központi költségvetésbe áramló jövedelmek és a központi keretekből finanszírozott beruházások aránya, a nagyvállalatok egy része kiemelt támogatást kapott, kivételes szabályozásban részesült ( Antal [1985], Szalai [1981]). Ugyancsak ezekben az években összevonási kampány kezdődött az állami és a szövetkezeti iparban. Az állami iparvállalatok száma 1968 és 1978 között 811-ről 700-ra, az ipari szövetkezeteké 792-ről 685-re csökkent ( Laki [1983 b ] 14. o.).

A reform ellenzői leghangosabban a „kispolgáriságot”, a növekvő jövedelmi különbségeket, a nyílt és a rejtett magánszektor térnyerését bírálták. ( Berend [1988]) A termelőszövetkezetek vezetői sok esetben nem tudták hatékonyan ellenőrizni a tőlük távol működő melléküzemeket, és ez visszaélések forrása lehetett. A melléküzemek ráadásul „ágazatidegen”, nem mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. Mindez ürügyül szolgált az általános szabályozás olyan szigorítására, amely rövid időn belül a melléküzemek többségének felszámolásához vezetett. A melléküzemek elleni támadás csak egyik eleme volt a szövetkezetek rejtett államosítására, „fejlettebb össznépi tulajdonná alakítására” törekvő politikának. A rendőrség és az ügyészség számos termelőszövetkezeti vezető ellen folytatott vizsgálatot, később közülük többet szabadságvesztésre ítéltek. A pártvezetés akkori második embere szerint „a háztáji gazdaságot nem tekinthetjük szocialista gazdaságnak” ( Biszku [1975]).

Mindezek láttán, valamint az állami iparban dolgozók szabad mozgását, másodmunkáját korlátozó intézkedések hatására, a legális magángazdaság növekedése is megtorpant. A magánkisiparosok és alkalmazottaik száma az 1970-es 86 ezerről, 1976-ban 84 ezerre csökkent. A magánkereskedők száma is stagnált ebben az időszakban. ( Statisztikai Évkönyv [1978] 374. o.)