Miközben a csökkenő kereslet növelte az eladók gondjait, az anyagok, a félkész termékek, illetve a kereskedelmi forgalomba kerülő cikkek beszerzése mind kevesebb erőfeszítést okozott a vállalkozóknak: „Eddig mi mentünk a nagykereskedőhöz. Emlékszem rá, még édesapám is évekkel ezelőtt járt Pestre alkatrészért és neki kellett vinni a dolgokat. Mi bort vittünk, mert mi egriek vagyunk, ez bortermelő vidék. Vittük a bort, és ha volt bor, volt alkatrész, ha nem volt bor, nem volt alkatrész. De most már itt kell Egerben megrendelni, úgyhogy nem kell menni sehova érte, Pestre, meg össze-vissza az országban nem kell szaladgálni alkatrészekért. Itt Egerben ezektől a kereskedőktől mindent meg tudunk rendelni.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy karosszérialakatos kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1978.) Egy másik esetben: „Most már a piacon lehet válogatni, egyre inkább ez a helyzet. Itt, Kanizsán az embernek esetleg három sörgyár eseng a kegyeiért. Régebben meg nekem kellett ajándékozni, hogy kapjak sört.” (Interjúrészlet 1993-ből, készült egy vendéglőssel, aki a vállalkozását a hetvenes évek végén alapította.)

A beszerzés, a beszerzési információk költségeit csökkentette a vevőkért folyó verseny. Nem feledkezhetünk meg azonban ennek a folyamatnak a másik oldaláról sem. A legtöbb részpiacon ugyanis igen rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt az eladók és a vevők száma , a bizalomra, ismeretségre épülő kapcsolatok mellett vagy helyett a vállalkozók egyre több üzletet kötnek a piacok új és alkalmi szereplőivel: „Ahol régen kialakítottam kapcsolatokat, ahol vásárolok, az egy korrekt cég, ott az árak jók, korrekt a kiszállítás. De az új kapcsolatokat is figyelembe veszem, hogyha árban az új jobb – hát ez kereskedelem végül is –, azt az árucikket nem vásárolom a réginél. Ilyen szempontból ő is megértő, hogy ahol jobban meg tudom venni, ott vásárolom. Tehát az előnyösebb árakat veszem figyelembe. Ezzel nem rúgom fel a régi kapcsolatokat, de…” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy magán-kiskereskedővel. A vállalkozás kezdő éve: 1991.)

Az új szereplőkről, különösen az egyes piacok alkalmi szereplőiről gyakran igen keveset tudnak a vevők, esetenként alig van mód a tájékozódásra. Az ily módon megzavart piacokon nőtt a beszerzés kockázata, illetve nőttek az információs költségek: „Van egy utazó, és azt mondja, minden kedden jön. Én veszek egy árumennyiséget, vehetem a dupláját is, de ha minden kedden jön, akkor nem veszem. És nem jön kedden, csak két hét múlva, az nekem is kellemetlen, azt kell mondani a vevőmnek, hogy keddre megígérték és nem hozták. Szóval vannak ilyen dolgok.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy magánkereskedővel. A vállalkozás kezdő éve: 1991.)