Miközben a beruházások elhúzódásában, elnyújtásában és az ezzel kombinált kapacitás- és szektorváltásban rejlő kockázatcsökkentési lehetőségeket hangsúlyozzuk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez a stratégia a vállalkozók tanulási és alkalmazkodási teljesítményeit is javította.

Az elnyújtott növekedés javította a piacépítés esélyeit: „Előtte itthon dolgozgat az ember, és kialakul egy bizonyos kuncsaftkör, kinő. Először kezd fusizni az ember, utána, amikor fusiban úgy van, hogy na, körülbelül érzi, hogy kialakult egy bizonyos kuncsaftkör, akkor megpróbálja hitelessé tenni, akkor kiváltja másodállásban az ipart. Mikor másodállásban odáig feszítette a húrt, hogy most már az a négy óra kevés – öt év után –, akkor megy át főállásba az ember. Ez a fokozat, ez volt 1981 után nekem, hogy akkor már hiába, itt vártak két órakor öten-hatan, és végül is öt-hat autót meg kellett csinálni, és akkor kezdődött, hogy na jó lenne, ha főállásba csinálnám, és így kezdtük.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy autószerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1981.)

A fokozatos, megszakításoktól sem mentes befektető vállalkozással részben vagy teljesen ellensúlyozni lehetett a fejlett bank- és hitelrendszer hiányát, könnyebbnek bizonyult az önfinanszírozás: „Másodállásom is volt, volt egy fix jó munkahelyem, ott volt egy 4500–5000 forintos fizetésem. Volt mellette másodállásos koromban 80–100 ezer forint bevétel, amiből megmaradt 60 ezer forint. Ennek a kettőnek a jövedelméből jobban meg tudtam élni, mint most, és jobban tudtam fejleszteni.” (Interjúrészlet, készült 1995-ben egy autószerelő kisvállalkozóval. A vállalkozás kezdő éve: 1979.)

Az állami és a magánszektor közötti esetenként akár évtizedes lavírozás során számos alkalom kínálkozott az üzleti, szakmai kapcsolatok fokozatos kiépítésére is. Ez azért fontos, mert a kapcsolati háló volt a vállalkozói tudás talán leghatékonyabb közvetítője a szocializmusban: „A vállalkozók elmondják egymásnak, te öregem, ne így csináld, mert úgy befürödsz, és itt is hall valamit az ember, ott is hall valamit, és akkor úgy csinálja.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy autószerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1971.) Egy másik esetben: „szükség volt rá, hogy találjak egy olyan működő vállalkozást, ahonnan az én vállalkozásom elindításához megkaptam a tippeket, ötleteket, egy másik pedig adott számításokat. Jászberényben találtam egy gazdasági munkaközösséget, az ő rábeszélésükre, a velük való jó kapcsolatra mondhatom azt, hogy mertem belevágni az általam elkezdett vállalkozásba. Mindenképpen azt mondom, hogy az ő segítségük nélkül szinte nem mehetett volna, mert akkor az agrárszférába eljutni elég bonyolult és rögös út volt.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy fogtechnikai vállalkozás vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1985.)

A vállalkozó két irányban is építhette kapcsolatait. Egyfelől – felhasználva a rokoni, baráti szálakat – a helyi társadalom rokon- és más szakmabeli vállalkozóival, másfelől – főként az állami szektorban kiépített kapcsolataira építve – szakmájának más vidékeken, távolabbi településeken élő tagjaival cserélt információt, árut vagy szabad termelői kapacitásokat: „Valahogy mindegyik barátunk vállalkozó vagy lehetőleg magánszemély. Állami alkalmazású dolgozó nem nagyon található közöttük, kivéve orvos, ügyvéd, akik talán még a baráti köreinkhez tartoznak.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy fogtechnikai gmk vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1985.)

A kapcsolatok hálója javította az anyagok, félkész termékek beszerzésének hatékonyságát: „Magyarországon majdnem minden növényvédőszer-gyártó cégnek a képviselője vagy évfolyamtársam volt, vagy ismerős, vagy egy korábbi üzleti kapcsolat során jöttünk össze, amikor én például tudtam neki adni vagy mutatni valamit, és nem tartottam a markomat. És ez tíz év után úgy jelentkezik, hogy az a fajta szer, amire nekem szükségem van, az rendelkezésre áll soron kívül, amikor másnak nem áll rendelkezésre.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy növényvédőszer-gyártó kft. tulajdonos-vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1984.)

A kapcsolati háló segített áthidalni a likviditási gondokat is : „Volt, amikor a bankban nem írták jóvá, el kellett mennem egy jó barátomhoz. Arra, hogy kifizessem a fizetéseket, adjon kölcsön. A bank jóváírta, a jövő hónapban megadom neki, de a jövő hónapban is gond van. De az ilyen baráti hitelek folyamatosak: kapom, adom. Majd ha egyszer utolérem magam, akkor ezt is el lehet felejteni, mert nekem ez egy rémálom.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy fogtechnikai laboratórium tulajdonosával. A vállalkozás kezdő éve: 1993.) A hálón keresztül áruhitelhez is lehet jutni: „Nagyon sok esetben előfordul, hogy nem kell készpénzzel vásárolni, fizetési halasztást ad, vagy azt mondom, hogy itt az év vége, nem akarok készletet, adjál bizományba árut.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy számítástechnikai és műszaki cikkeket értékesítő és javító gmk vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1980–1981.)

A fokozatos alkalmazkodás során mód nyílott a munkaerő kipróbálására, gondos összeválogatására is. A vállalkozások többsége egyetlen emberből állt, egy további nagy csoport pedig kizárólag családtagokat foglalkoztatott, ám ott, ahol mégis felvettek tanulókat, segédeket, az alkalmazást igen alapos vizsgálódás és informálódás előzte meg. A vállalkozók felhasználva a hálót, többnyire „leinformálható” munkavállalókat keresnek. Az idegenekben „a külsőkben” általában nem bíznak a vállalkozók: „…ha hirdetnek, se megyek el (meghallgatni – L. M .), mert aki hirdeti magát, annak valami oka van, szerintem. Tisztelet a kivételnek, de…” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy építőipari vállalkozóval. A vállalkozás kezdő éve: 1972.)