Kisvállalatokat a technikai újítások fejlesztésére és forgalmazására is alapítanak és működtetnek. Ilyen tevékenységgel általában a fejlett piacgazdaságokban is a vállalatoknak csak egy kisebb csoportja, kisebbsége foglalkozik ( Laki [1984]). A magyarországi kutatások ezt figyelembe véve is igen visszafogott fejlesztési tevékenységet jeleznek. A Vállalkozásfejlesztési Tanács 1993-ban készült felmérése szerint „a hazai, két évnél régebben alapított új vállalkozásoknak mindössze 1,1 százaléka végzett az elmúlt két évben innovációs, vagyis technológiafejlesztési beruházást. Más vizsgálat szerint még a kimondottan innovatív, vagyis például valamely szabadalmaztatott új termékére alapozó cégeinknek sem marad energiája, és főleg pénze, második termék kifejlesztésére.” ( Sz. A . [1993]) Egy másik felmérésből tudjuk, hogy a vállalkozásoknak mindössze 5,5 százalékába vittek be szellemi apportot ( Czakó–Kuczi–Lengyel–Vajda [1994]).

A szokásos kutatás és fejlesztés ugyan nem jelentős ebben a szektorban, ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kisebb vállalkozások még elsősorban a technikai felzárkózással, korszerűsítéssel vannak elfoglalva. A szocializmusbeli magánvállalkozó elsősorban a hiány, az adminisztratív korlátozások és a jelentős politikai kockázat miatt kerülte a beruházást. Például úgy, hogy az állami vállalat gépeit, berendezéseit használta. Ha erre nem volt módja, a kényszerített innovációban szerzett készségeit felhasználva maga készítette el, „bütykölte” gépeit, berendezéseit. A gyorsan csökkenő politikai kockázat és az elhúzódó gazdasági visszaesés időszaka jó alkalom, a verseny pedig kényszerít a műszer- és géppark (esetleg kis lépésekben történő) korszerűsítésére, a felzárkózásra: „Egyre jobban felszerelt műhelyek vannak. Az ember csak úgy tudja felvenni a versenyt, ha jobban odafigyel, és mivel a műszerezettség hiánya adott, több pénzt, időt fordít rá. Az nyilvánvaló, hogy műszerrel meg lehet csinálni negyedóra alatt valamit, és az ember saját kárán jön rá, hogy egyébként meg két és fél óra hosszat tart. Több pénzt nem lehet elkérni, szervizek egymás közt nem versengünk, csak a műszerezettség szintjén. Maximum ötven forint eltérésben vagyunk.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy autószerelő kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: 1979.)

A Magyarországon vélhetően többségben lévő nem növekvő, takaréklángon tartott vállalkozások is folyamatosan korszerűsítenek: „Én úgy érzem, hogy egy vállalkozás úgy tud fennmaradni, ha mindig tud valami újat felmutatni. Érti? Ha ütöm, ütöm, verem és éveken keresztül. Szóval, egy üzletre vagy egy vállalkozásra mindig kell invesztálni vagy költeni. Ez apróság, de egy évvel ezelőtt nyitottam, de már ki van festve. Nem telt el egy év, és már újra ki kellett festeni. Nem azért, mert mocskos volt, de nézze meg, hát én utálom, ha koszos, ha pókhálós, ha lerobbant, ha le van szakadva valami. És ehhez, hogy az ember megtartsa, ehhez bizonyos idő után vissza kell forgatni. De ezt a pénzt meg kell termelni. Hogy az ember egy üzletnek a színvonalát megőrizze, invesztálni kell bele, plusz olyat kell nyújtani, hogy ha a közönség egy idő után unalmasnak találja a csokifagyit, akkor ki kell találni mást. Most nem azt mondom, hogy ki kell találni egy új terméket. De a kereteken belül kell produkálni újfajta dolgot.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy cukrászda-vendéglő tulajdonossal. A vállalkozás kezdő éve: 1991.)

A felzárkózásban a terjeszkedő, beruházó vállalkozók járnak az élen : „az első két évben, 1991–1992-ben a vállalkozók fizetése megegyezett a dolgozók fizetésével. Ugyanis az osztalékot sohasem vettük ki, visszaforgattuk a vállalkozásba és újabb gépeket vettünk, tudva azt, hogy ez nyilvánvalóan az értékeinket növeli. Hiszen más nézheti úgy, hogy jobb a pénz, de én úgy vagyok vele, hogy én erre a szakmára adtam a fejem 1973-ban, és tulajdonképpen ebben is akarok maradni. Ezért úgy érzem, hogy még el kell benne tölteni pár évet, és a pénzt visszaforgatva majd megpróbálunk kivenni belőle valamit.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy fogtechnikai laboratórium tulajdonos-vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1985.) „Az alapelvem is az, hogy nem kivenni a pénzt, hanem mindig beruházunk, és mindig visszaforgatunk mindent. Tehát a gépkocsiparkot növeltem, az árukészletet növeltem, aztán a raktárkészletet. A tavalyihoz képest mindig növelek. Ez is egy tőke. Tehát mindig valamilyen beruházást. Az épület szempontjából is, mert elindultunk egy huszonegynéhány négyzetméteres boltból, utána átköltöztünk egy hatvan négyzetméteresbe, most meg egy százhetven négyzetméteresbe. Utána az a terv, hogy egy saját tulajdonúhoz jutni.” (Interjúrészlet, készült 1993ban egy számítástechnikai és műszaki cikkeket forgalmazó gmk vezetőjével. A vállalkozás kezdő éve: 1989.)