Térjünk végül vissza ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan magyarázhatók az életkereseti görbék jellegzetességei az emberitőke-elmélet értelmében!

– A magasabb végzettségűek kereseti görbéje azért helyezkedik el magasabban, mint az alacsonyabb keresetűeké, mert nagyobb az emberi tőkéjük, magasabb a termelékenységük.

– A kereseti görbék alakját az magyarázza, hogy az emberitőke-beruházás nem ér véget a formális iskolázás befejezésével. Az iskolázás befejezését követően az emberek tovább növelik emberitőke-állományukat munka közbeni képzés és tapasztalatszerzés által. Ezért az emberi tőke az életkorral együtt növekszik. Az emberi tőke ugyanakkor, hasonlóan a fizikai tőkéhez, amortizálódik, elhasználódik, főként az ismeretek elavulása révén. Új ismeretek jelennek meg, és azok kiegészíthetik vagy kiválthatják a régi ismereteket. Az emberi tőke egy részének piaci értéke az idők folyamán elvész. Az emberi tőke értéke ezért addig az időpontig növekszik, amíg a további emberitőke-beruházások értéke meghaladja az elhasználódás értékét. Vagyis az emberi tőke mindenkori értékét két tényező befolyásolja: az emberi tőke értékének elhasználódása, amely ahogy nő a tőke, idővel növekszik, valamint a további emberitőke-beruházások értéke. Ez az idő előrehaladtával két okból is csökken. Egyrészt – mint láttuk – az emberitőke-beruházáshoz az egyéneknek saját idejük egy részét is fel kell áldozniuk. Az idő értéke növekszik (nagyobb lesz az elmulasztott kereset) az emberi tőke növekedésével. Ezért az életkor előrehaladtával és az emberi tőke növekedésével egyre kevésbé fognak további emberitőke-beruházásokat végezni. Ugyanehhez vezet az is, hogy minél későbbi életkorban történik a további beruházás, annál rövidebb ideig tart a hasznosítás. Következésképpen, a további beruházások értékének és az elhasználódás értékének különbsége miatt először csökkenő ütemben növekednek a keresetek, majd az életpálya végén már csökkennek, ekkor az elhasználódás értéke már nagyobb, mint az új beruházások értéke.

– A magasabb végzettségűek életkereseti görbéje később indul, és meredekebben emelkedik, mint az alacsonyabb végzettségűeké. A magasabb végzettségűek formális iskolázásának ideje hosszabb, később lépnek be a munkapiacra, ezért később kezdenek keresni. Azt a jellegzetességet pedig, hogy meredekebben emelkedik, mint az alacsonyabb végzettségűeké, ugyanez magyarázza. Mint az előző pontban láttuk, az az idő, amit emberitőke-beruházásra fordítanak, csökken az életkor előrehaladtával. Az alacsonyabb végzettségűek már hosszabb időt töltöttek munkában, ezért kereseteik már csökkenő ütemben emelkednek.

– Az életkereseti görbe csúcspontja későbbre tolódik a magasabb iskolázottságúak esetében. Ez annak a következménye, hogy az iskoláztatási időszakot követően a tapasztalat növekedése és a munka közbeni képzés következtében növekszenek a bérek. Mivel a magasabb iskolázottságúak később lépnek be a munkapiacra, későbbi életkorban lesz ugyanolyan hosszú gyakorlati idejük, mint az alacsonyabb iskolázottságúaknak.

– A kereseti különbségek az iskolázottság növekedésével együtt nőnek. Az életkereseti görbéknek ezt a sajátosságát Mincer olyan modell segítségével magyarázta, amely feltételezte, hogy az emberek meghatározott ideig élnek [Mincer (1974) 10. o.]. Ha feltételezzük, hogy az emberek meghatározott életkorban nyugdíjba mennek, akkor is ugyanahhoz az eredményhez juthatunk. Mivel minél magasabb iskolázottságú valaki, annál később lép be a munkapiacra, annál kevesebb évet fog munkában eltölteni. Emberitőke-beruházásra akkor kerül sor, ha a nettó jelenérték nagyobb, mint nulla. Ez ahogy egyre rövidül a haszon begyűjtésének időszaka, ahogy a magasabb iskolázottság felé haladunk, csak növekvő hozam, növekvő kereseti különbségek mellett lehetséges.