Amikor az egyén döntést hoz arról, hogy beruházzon-e az emberi tőkébe, akkor a jelenlegi és jövőbeli fogyasztás között választ. Ha úgy dönt, hogy beruház, akkor jelenlegi fogyasztását csökkenti, hogy finanszírozhassa a beruházást, és jövőbeli fogyasztását növeli, mivel magasabb keresetekhez fog jutni a jövőben. (Lásd az 1. 2. ábrát !)

Az egyén beruházási döntése a termelési lehetőségek görbéjétől ( ab ) függ (attól az aránytól, ahogy jelenlegi fogyasztását jövőbeli fogyasztásra tudja átalakítani az emberitőke-beruházás segítségével), a jelenlegi és jövőbeli fogyasztás közötti közömbösségi görbéjének alakjától ( I₁ … I₂ ), a piaci kamatlábtól ( cd vagy pk ) és jelenlegi jövedelmétől ( oa ).

A termelési lehetőségek görbéje azt mutatja meg, hogy az egyén jelenlegi fogyasztását emberitőke-beruházással hogyan alakíthatja át jövőbeli fogyasztássá. A termelési lehetőségek görbéjének a meredeksége az emberitőke-beruházás megtérülési rátája , a transzformációs határarány , amely megmutatja, hogy mennyi jövőbeli jövedelmet kap az egyén, ha a jelenlegi jövedelmét feláldozza. Az egyének termelési lehetőségeit leíró görbék különböznek egymástól, mivel a képességeik is különböznek. A jobb képességűek termelésilehetőség-görbéi meredekebbek, mivel ugyanakkora ráfordítással nagyobb termelékenységnövekedést tudnak elérni, „több hasznuk származik” ugyanakkora befektetésből, vagyis nagyobb számukra az emberitőke-befektetés megtérülési rátája.

A jelenlegi és jövőbeli fogyasztás közötti közömbösségi görbék az egyes egyének preferenciáit mutatják a jelenlegi és jövőbeli fogyasztás között, azaz azt, hogy mennyiben hajlandó az egyén jelenlegi fogyasztását jövőbelivel helyettesíteni. A közömbösségi görbe meredeksége az egyén időpreferencia-rátája , az a jövőbeli többletjövedelem, amelyért az egyén hajlandó egységnyi jelenlegi jövedelmének elfogyasztását elhalasztani. Ha az egyén számára mindegy, hogy ma vagy holnap fogyaszt, akkor a közömbösségi görbe meredeksége –1. Ha nem mindegy számára, hogy mikor fogyaszt, akkor a közömbösségi görbe alakja nem független az egyén jövedelmétől. Ha elfogadjuk a szokásos feltételezést, hogy a jövedelem határhaszna csökkenő, akkor az egyén időpreferenciája úgy csökken, ahogy jövedelme nő. Ezért a közömbösségi görbék egyre laposabbak lesznek, ahogy balról (az alacsonyabb jelenlegi jövedelemtől) jobbra, a magasabb jelenlegi jövedelem felé haladunk. Magasabb jövedelemmel inkább a luxusfogyasztást kell feláldozni. Ezért minél magasabb az egyén jelenlegi jövedelme, vagyis kiinduló költségvetési korlátja, annál több forrást hajlandó jövőbeli fogyasztására áldozni.

1. 2. ábra. Az egyének emberitőke-beruházási döntése

Forrás: Thurow (1970) 76. o.                                              

Az 1. 2. ábrán végigkísérhetjük az egyén emberitőke-beruházási döntéseit különböző piaci kamatlábak mellett. Ha az egyén nem tud kölcsönhöz jutni a piacon, akkor legmagasabb közömbösségi görbéjét akkor éri el, ha n pontig mozdul el (ebben a pontban érinti a termelési lehetőségek görbéje a legmagasabb közömbösségi görbéjét), ae mennyiségű beruházást végez emberi tőkéjébe, a jelenben eo mennyiséget fogyaszt, a jövőben pedig of mennyiséget. Ha az egyén pk piaci kamatlábak mellett hitelt vehet fel a piacon (vagy nyújthat), akkor aq mennyiségű beruházást hajt végre, p pontban haladja meg a piaci kamatláb az emberi tőke megtérülési rátáját . ql mennyiséget kölcsönöz a piacon, jelenleg ol- t fogyaszt és oj -t a jövőben. A kölcsönfelvétel lehetővé teszi számára, hogy elérje az I₂ közömbösségi görbét, vagyis egy magasabb szintet, amely kölcsön nélkül nem lett volna hozzáférhető számára. Ha a piaci kamatláb cd, akkor az egyén ag mennyiséget fektet az emberi tőkébe, ez az a pont, ahol a piaci kamatláb meghaladja az emberi tőke megtérülési rátáját. A jelenben oh mennyiséget fogyaszt, gh mennyiséget befektet a pénzpiacon (kölcsönt nyújt), és a jövőben oi mennyiséget fogyaszt. Az I₁ közömbösségi görbe helyett lehetővé válik számára, hogy elérje az I₂ közömbösségi görbét. Az adott (cd) kamatláb mellett akkor éri el a magasabb közömbösségi görbét, ha kevesebbet költ emberitőke-beruházásra, és inkább kölcsönt nyújt a pénzpiacon.

A termelési lehetőségek görbéje (az egyén képességei), a piaci kamatláb és a közömbösségi görbék formája (az egyén időpreferencia-rátája) nyilvánvalóan befolyásolják a beruházási döntést, de a jelenlegi jövedelem hatása sem elhanyagolható. Mivel a humán beruházások hitellehetőségei korlátozottak, a jelenlegi fogyasztást általában vissza kell fogni a beruházás érdekében. Elméletileg az egyént pénzügyi korlátai nem gátolják beruházási döntések meghozatalában, hiszen racionális döntéshozatal esetén hitelt fog felvenni, és mindaddig növelni fogja emberitőke-befektetéseit, amíg többletberuházásainak megtérülési rátája meghaladja a piaci kamatlábat. Az emberi tőke korábban tárgyalt illikviditása viszont a hitelt nyújtó intézmények kockázatát növeli, ezért hitelnyújtási hajlandóságuk kisebb, mint a fizikai tőke esetében. Ráadásul az emberi tőke hozamának egy része nem pénzbeli hozam. Ezeket a hozamokat az egyén figyelembe veszi döntése meghozatalakor, de a bank nem. Az emberitőke-beruházások finanszírozását elősegítő hitelfelvételek nehézségei az alacsonyabb jövedelmű csoportokat jobban érintik, mint a magasabb jövedelmű csoportokat. Ha a folyó jövedelem határhaszna a jövedelem nagyságának csökkenésével együtt nő, akkor a szegények kevésbé fognak beruházni az emberi tőkébe. A folyó jövedelem a túléléshez szükséges számukra, és csak akkor fognak beruházni, ha a jövőbeli megtérülés nagy. Mivel racionálisan nem engedhetik meg maguknak, hogy jelenlegi jövedelmük nagy részét jövőbeli jövedelemre cseréljék el, ezért magas a diszkontrátájuk. Így, hacsak nem vehetnek fel kölcsönt, kevesebbet fognak beruházni, mint a gazdagok.

Az emberitőke-beruházások következtében – néhány szerző véleménye szerint – jellegzetesen megváltozik az egyének preferenciafüggvénye [ Thurow (1970)]. Az egyénnek azonban a jelenlegi preferenciái alapján kell beruházási döntéseit meghoznia – ez tovább növeli a kockázatot és a bizonytalanságot az egyéni beruházási döntések esetében. A jövőbeli preferenciák persze minden beruházási döntés meghozatalakor ismeretlenek, itt azonban arról van szó, hogy maga az emberitőke-beruházás változtatja meg szisztematikusan a preferenciákat. Az emberitőke-befektetések esetében az egyének nem egyszerűen profitmaximalizálóként, hanem haszonmaximalizálóként viselkednek, a pénzbeli és nem pénzbeli hasznukat szeretnék maximalizálni. A preferenciák megváltozása megváltoztathatja számukra a pénzbeli és nem pénzbeli haszon relatív fontosságát. Például azt a fogyasztói hasznot, amit a klasszikus zene élvezete jelent, nem sokra értékeli az egyén, amíg nem vett részt zenei képzésben, de azt követően értéke, éppen a tanulás következtében, számára megnőhet. Utólag, akár tanult zenélni, akár nem, mindkét döntés racionálisnak bizonyulhat, mivel különböző preferenciák alapján értékeli visszamenőleg saját döntését az egyén. A preferenciáknak az emberitőke-beruházások nyomán bekövetkező szisztematikus megváltozása is jobban érintheti az alacsonyabb jövedelmű csoportokat. Ha a nem pénzbeli hozamok hasznosságát a jövedelmek növekedésével együtt egyre többre értékelik az egyének, akkor a már nagyobb felhalmozott emberi tőkével rendelkezők számára jövedelmezőbbek lesznek a befektetések, tovább fognak iskolába járni.

A preferenciák megváltozásának kérdése csak része az úgynevezett információs problémának. Számos szerző úgy gondolja, hogy az egyének információi tökéletlenek a racionális döntés meghozatalához. Az egyének nem ismerik jövőbeli preferenciáikat, de nem ismerik a jövőbeli haszonáramlást, az oktatási költségeket, a várható élettartamot, a megfelelő diszkontrátát stb. Beruházási döntéseiket ezért tökéletlen információk alapján kell meghozniuk. Gyakori feltételezés, hogy az egyének éppen az információ tökéletlensége és más okok miatt nem az alapmodellben feltételezett módon alakítják viselkedésüket. Ez a kérdés empirikusan vizsgálható. Számos elemzés készült arról, hogy az egyéni döntések mennyiben írhatók le az emberitőke-elméletnek megfelelően, a várható keresetek és az oktatás költségei hogyan befolyásolják döntéseiket.