Az emberi tőke elmélete arra a tapasztalatra épít, hogy a magasabb iskolázottság magasabb keresetekkel jár együtt. Az elmélet képviselői szerint ennek oka az, hogy a beruházások az emberi tőkébe növelik az egyén termelékenységét. A magasabb iskolázottság tehát a nagyobb termelékenység következtében jár együtt nagyobb keresetekkel, a nagyobb termelékenység pedig a tanulás/taníttatás vagy az emberitőke-beruházás más formáinak következménye. Ez az elképzelés elfogadja a határtermelékenység elméletét, amely szerint a munkaerő iránti keresletet az egyénnek a vállalati bevételekhez való határ-hozzájárulása határozza meg. Ebben az esetben a keresetek kifejezik a termelőképességet, a korábban felhalmozott emberi tőkével arányosak:

ahol:

Wt = bérek a a t időszakban,

W* = az egységnyi emberi tőke bérleti díja,

Et = az emberi tőke egységei.

Az emberitőke-beruházás alapmodellje.  Mint bármely más tőkejószágra, az emberi tőkére is az jellemző, hogy létrehozása különböző időpontokban költségekkel jár, és ettől különböző időpontokban ad hozamot. Az egyének emberitőke-beruházásokkal kapcsolatos döntéseit először egy egyszerű modell segítségével vizsgáljuk, amelyben az egyének arról határoznak, hogy meddig járjanak iskolába. Feltevésünk szerint döntéseikben az egyének csak az iskolázáshoz kapcsolható pénzbeli hasznot veszik számításba, ezt szeretnék maximalizálni. Azt is feltételezzük, hogy az egyéneknek nincsenek információs problémáik, ismerik a döntéshez szükséges változók értékeit, s iskolai tanulmányaik alatt nem folytatnak keresőtevékenységet.

Az egyén számára az iskolázás hozama az iskolázottság következtében megnövekvő kereset az életpályája elkövetkező részében, tehát a teljes pénzbeli hozam az életkereset-növekmény. Az emberitőke-beruházási költségei egyrészt a közvetlen beruházási ráfordítások költségei (tandíj, beiratkozási díj stb.), másrészt annak az időnek az értéke, amit az egyén az emberitőke-beruházással tölt el. Feltettük, hogy az emberitőke-beruházás ideje alatt az emberek nem folytatnak keresőtevékenységet. A tanulás miatt elmaradt jövedelem az iskolázás közvetett költsége. A beruházási döntés meghozatalakor az egyén a költségeket és hozamokat veti össze. A költségek és hozamok nem egy időpontban jelentkeznek, a különböző időpontokban felmerülő költségeknek és hozamoknak viszont különböző az értéke. A jelenlegi jövedelem értékesebb, mint a jövőbeli, ezért racionális döntés meghozatalához a jövőbeli időszakok jövedelmét a döntés időpontjának megfelelő értéken kell számításba venni, jelenlegi értékre kell hozni, azaz valamilyen kamatlábbal diszkontálni. A diszkontráta megválasztásának kérdéséről a későbbiekben még lesz szó. A diszkontált jövedelemáramlás összeadásával számítjuk ki az emberi tőke hozamának jelenlegi értékét.

ahol:

CV = az emberi tőke jelenlegi értéke,

Wt = nettó kereset a t -edik időpontban,

i = kamatláb,

n = várható élettartam, vagy várható aktív élethossz.

Az egyéneknek, ha pénzbeli hasznuk maximalizálására törekszenek, addig érdemes iskolába járniuk, ameddig az emberi tőke hozamának jelenlegi értéke nagyobb, mint az iskolázás költségeinek jelenlegi értéke, vagy másként: ameddig az emberi tőke nettó jelenlegi értéke, a hozamok és a költségek jelenlegi értékének különbsége nulla nem lesz:

ahol:

NCV = az emberi tőke nettó jelenlegi értéke,

Wt = nettó kereset a t -edik időpontban,

Ct = a tőke megszerzésének t -edik időszakban felmerülő költségei,

n = várható aktív élettartam,

i = kamatláb.

Az emberi tőke sajátosságai.  Az emberi tőkére ugyan a standard tőkeelméletet alkalmazzuk, az elemzés közben azonban figyelembe kell venni az emberi tőke sajátosságait. Ezek abból következnek, hogy az emberi tőke illikvid , vagyis nem választható el tulajdonosától. Ezért, szemben más tőkefajtákkal,

– az egyén emberi tőkéje nem adható el, és nem ajándékozható oda másnak;^[2]

– az emberi tőke élettartama legfeljebb tulajdonosának aktív élettartamával egyenlő;

– az emberi tőke megszerzéséhez az egyénnek más erőforrásai mellett idejének egy részét is be kell fektetnie.

Az emberi tőke sajátosságainak számos következménye van a vele való befektetési döntésekre. Vegyünk sorra néhányat!

Mivel az emberi tőke nem választható el tulajdonosától és – a rabszolgaság megszüntetése óta – nem adható el, ezért az emberitőke-befektetések finanszírozására nehezebb hitelhez jutni, hiszen a kereskedelmi hitelintézetek nem használhatják jelzálogként valaki jövőbeli keresetét. Ezt a kérdést a későbbiekben még részletesen tárgyaljuk.

Az emberi tőke élettartama tulajdonosának élettartamával egyenlő. Ezért a várható élettartam alakulása jelentősen befolyásolhatja a beruházási döntéseket. Hiába nagyok az iskolázáshoz kapcsolható kereseti előnyök, ha a haszon begyűjtésének időszaka lerövidül a várható élettartam rövidsége következtében, a befektetés nem térül meg. Minden egyebet változatlannak véve, minél hosszabb az az időszak, amíg jövedelmet kap valaki, annál valószínűbb, hogy az emberi tőke nettó jelenlegi értéke pozitív lesz. Részben ez magyarázza, hogy miért érdemesebb fiatal korban beruházni az emberi tőkébe. A másik magyarázat erre, hogy az emberi tőke csak a tulajdonos idejének felhasználásával szerezhető meg. Fiatalabb korban kisebb az idő értéke, kisebb az elmaradt kereset, vagyis az emberitőke-beruházás közvetett költsége. Az idő értéke összefügg a megfelelő diszkontráta kiválasztásának problémájával is.

A diszkontráta kiválasztása.  A beruházási döntés meghozatalához a költségeket és hozamokat valamilyen kamatláb felhasználásával diszkontálni kell. Ha a tőkepiac tökéletes, akkor a piaci kamatláb a megfelelő a költségek és hozamok diszkontálásához. Ebben az esetben az egyének vagy saját erőforrásaikat használják fel a beruházás finanszírozására, vagy hitelt vesznek fel az emberitőke-beruházás finanszírozására a tőkepiacon. A két lehetőség közötti választást az egyén szubjektív időpreferencia-rátájának nagysága dönti el. Az egyén időpreferencia-rátája az az arány, amely mellett a jelenlegi fogyasztását jövőbeli fogyasztásra hajlandó elcserélni. A jelenlegi jövedelem és jövőbeli jövedelem közötti átváltás a fogyasztó fogyasztási mintájától függ. (Mint az egyéni beruházási döntésekről szóló alfejezetben látni fogjuk, az időpreferencia-ráta nem független a kiinduló jövedelem nagyságától, vagyis a jövedelmi helyzettől.) Ha 100 forint jelenlegi jövedelmet 110 forint jövőbeli jövedelemre hajlandó például elcserélni valaki, akkor időpreferencia-rátája 10 százalékos. Ebben az esetben az egyén csak akkor fogja saját erőforrásait emberitőke-beruházásra fordítani, ha minden feláldozott 100 forintja legalább 110 forintot jövedelmez a jövőben. Ha az egyén időpreferencia-rátája a piaci kamatláb alatt van – vagyis a fogyasztás elhalasztását kisebb áldozatnak értékeli, mint a piac –, akkor elméletileg kölcsönnyújtóvá válik: például beteszi a pénzét a bankba, értékpapírt vásárol stb. Ha viszont időpreferenciája a piaci kamatláb fölött van – vagyis többre értékeli a jelenlegi fogyasztást, mint a piac –, akkor kölcsönt fog felvenni.

A valóságban az egyének nehezebben juthatnak emberitőke-beruházás céljára hitelhez, mint fizikaitőke-befektetés céljára. Ennek egyik oka, hogy az emberi tőke a hitelfelvevőben testesül meg, nem használható jelzálogként hitelfelvétel esetén. Ha fizikaitőke-befektetésre veszünk fel hitelt, a hitelező a fizetés elmulasztása esetén eladhatja a fizikai tőkét, és így csökkentheti veszteségeit. Mivel az emberi tőke esetén erre nincs lehetőség, ezért csak kedvezőtlenebb feltételekkel lehet hitelhez jutni.

A kölcsönkamat és hitelkamat rendszerint különbözik egymástól. Az emberitőke-beruházások értékeléséhez használt diszkontráta kiválasztása attól függ, hogy 1. hozzá lehet-e jutni emberitőke-beruházások finanszírozására hitelhez és 2. milyen a viszony az egyén időprefencia-rátája, a kölcsönök után kapható kamat és a hitelekért fizetendő kamat között.

Ennek megértéséhez gondoljunk arra, hogy a diszkontálásra azért van szükség, mert oly módon akarunk pénzt átváltani egyik időpontról a másik időpontra, hogy a jövőbeli pénzünket jelenlegi értéken vesszük számításba, vagy fordítva: meghatározzuk a jelenlegi pénz jövőbeli értékét. A kamatláb a befektetés hozadéka, a lehetőségköltsége ( opportunity cost ) – ez fejezi ki azt, amit egyébként csinálhatnánk a pénzünkkel. Ha hitelt veszünk fel, akkor az a kérdés, hogy mekkora jövőbeli jövedelmet vagyunk hajlandók feláldozni jelenlegi fogyasztásunk növekedéséért. Amikor hitelt nyújtunk (például bankba tesszük a pénzünket), azt döntjük el, hogy mekkora jövőbeli jövedelem mellett vagyunk hajlandók korlátozni saját jelenlegi fogyasztásunkat. Vizsgáljunk meg néhány lehetőséget!

1. Más befektetések kamata < hitelkamat < időpreferencia-ráta : ha valakinek az időpreferencia-rátája alacsonyabb, mint az a kamat, amit a hitelek után fizetnie kell, és alacsonyabb annál a kamatnál is, amit más befektetések esetén kaphatna, akkor a diszkontáláshoz ez utóbbi kamatlábat kell használnia. Ez a valóságos haszonlehetőség-költsége, hiszen ezt a hozamot mindenképpen el tudja érni, és nem érdemes neki ennél alacsonyabb hozammal is beérnie.

2. Más befektetések kamata < időpreferencia-ráta < hitelkamat : ha az a kamat, amelyet valakinek a hitelek után fizetnie kell magasabb, mint idő-preferencia-rátája, miközben az a kamat, amit más befektetések (betételhelyezés) esetén kaphatna, alacsonyabb az időpreferencia-rátájánál, akkor az illető saját időpreferencia-rátáját fogja használni a diszkontáláshoz. Azaz saját erőforrásait fogja befektetni, hiszen az a kamat, amit a hitelek után fizetnie kell, magasabb annál, mint amennyit időpreferenciarátája alapján hajlandó fizetni, miközben az a kamat, amit más befektetések esetén kaphatna, alacsonyabb annál, mint amit hajlandó elfogadni.

3. Hitelkamat < más befektetések kamata < időpreferencia-ráta : ha valakinek az időpreferencia-rátája magasabb, mint az a kamat, amit hitelek után kellene fizetnie, és annál is magasabb, mint amit más befektetés (betételhelyezés) után kaphatna, akkor a diszkontáláshoz azt a kamatot kell használnia, amit a hitelek után fizetnie kell. Nem érdemes bankban elhelyeznie a pénzét, hiszen annak hozama kisebb lenne, mint amiért hajlandó jelenlegi fogyasztásáról lemondani. Érdemes viszont hitelt felvennie. Ha a hitelek után például 8 százalékos kamatot kell fizetnie, miközben időpreferencia-rátája 10 százalékos, akkor a rákövetkező évben 108 forint jövőbeli jövedelmét kell feláldoznia azért, hogy 100 forintot fogyasszon ebben az évben, miközben 100 forint jelenlegi fogyasztásért 110 forint jövőbeli fogyasztást is halandó lenne feláldozni. Ezért érdemes neki hitelt felvennie fogyasztási célokra, még abban az esetben is, ha nincs olyan emberitőke-beruházási lehetőség, amelynek jövedelmezősége nagyobb lenne, mint a diszkontrátája. (Erre a kérdésre az oktatás finanszírozásáról szóló fejezetben az oktatási hitelek kérdésének kapcsán még visszatérünk.)

Ha nem lehet emberitőke-beruházásra hitelt felvenni a tőkepiacon, akkor kétféle lehetőség van. 1. Ha az egyén időpreferencia-rátája nagyobb, mint a kamat, amit más befektetés esetén kaphatna, akkor időpreferenciarátáját fogja a diszkontáláshoz használni a korábban elmondottak alapján. 2. Ha az egyén időpreferencia-rátája alacsonyabb annál a kamatnál, amit más befektetés esetén kaphatna, akkor ez utóbbi kamatot kell a diszkontáláshoz használni, mivel ez fejezi ki valódi haszonlehetőség-költségét.

Az emberi tőke nettó jelenértéke függ attól a diszkontrátától, amit használunk, de bármely diszkontrátát használunk is, addig fognak emberi tőkébe beruházni, amíg az emberi tőke nettó jelenlegi értéke nagyobb, mint nulla.

Kockázat és bizonytalanság.  Beruházási döntések meghozatalánál mindig jövőbeli költségeket és hasznokat vetünk össze. Előfordulhat, hogy a haszon nem realizálódik, vagy pedig nagysága eltér a várakozásoktól. A költségek alakulása is eltérhet az előre jelzettől. Ha az események bekövetkezése véletlen, de ismerjük előfordulásuk valószínűségeloszlását, akkor kockázatról , ha pedig a valószínűségi eloszlást sem ismerjük, akkor bizonytalanságról beszélünk. Az emberi tőke esetében a kockázat és bizonytalanság jóval nagyobb a fizikai tőkével kapcsolatos beruházások esetében felmerülő kockázatnál és bizonytalanságnál . Ennek a következő a magyarázata.

– Nagy a bizonytalanság az élettartamot illetően, amely jelentősen befolyásolja a hozamokat.

– Az emberek nem ismerik biztosan képességeiket, különösen a fiatalabb emberek, akik a beruházási döntések zömét hozzák (vagyis az emberek nem ismerik saját „termelési függvényüket”).

– Az emberi tőke hozamának begyűjtésére hosszú időszakra van szükség. Míg a fizikai tőkébe fektetett beruházások általában 5-10 éven belül megtérülnek, az emberi tőke esetében ez az időszak sokkal hosszabb. Ezért kevesebb a rendelkezésre álló információ arról, hogy milyen lesz a gazdasági környezet a haszon begyűjtésének időszakában.

A kockázati és bizonytalansági tényező figyelembevételére számos megoldási javaslat született az elmúlt években. A legelterjedtebb megoldások szerint a kockázati tényező figyelembevétele úgy történik, hogy a tőkésítési formulában a keresetek helyett a keresetek valószínűségi változókkal korrigált adatait szerepeltetjük minden időszakban (feltételezve, hogy a beruházási döntések meghozóit nem jellemzi speciálisan a kockázatkerülő magatartás.) A bizonytalansági tényezőt a diszkontráta felemelésével szokták figyelembe venni: a diszkontrátához hozzáadnak egy úgynevezett kockázati prémiumot. Ez a megoldás figyelembe tudja venni, hogy a bizonytalanság nő az idő előrehaladtával. A „megfelelő” vagy „igazi” bizonytalansági prémium kiválasztása ugyanakkor definíció szerint sem lehetséges, hiszen éppen azért beszélünk bizonytalanságról, mert nem ismerjük a változás mértékét.

Ha a beruházási döntéseket csak a kockázati és bizonytalansági tényezőkkel kiigazított kereseti kilátások határozzák meg, akkor a racionális döntéshozó mindaddig növeli a beruházásait, ameddig a diszkontált hozam meghaladja a diszkontált költségeket – ebben az esetben fogja maximalizálni a beruházásból származó hasznát.