Az emberi tőke elméletének a feltételezése szerint az emberek oktatás, képzés révén beruházásokat végeznek saját termelőképességükbe. Ezek a beruházások növelik termelőképességüket, termelékenységüket és így munkájuk piaci értékét. Ezért jövőbeli keresetük magasabb lesz. A beruházások az emberi tőkébe nem szorítkoznak a formális oktatásra. Minden olyan befektetés, amely javítja a termelőképességet, az emberitőke-beruházásnak tekinthető. Például, amikor pénzért veszünk igénybe egészségügyi szolgáltatásokat, akkor is legalább részben emberi tőkébe fektetünk. A vásárlások beruházásjellege független attól, hogy a költségeket az egyének, a vállalatok vagy az állam állja-e. Azért tekintjük beruházásnak, mivel nem a jelenlegi élvezet vezeti őket. Időt és pénzt áldoznak a jelenben a jövőbeli – pénzbeli és nem pénzbeli – haszon reményében.

Amikor az emberitőke-elmélet értelmében az oktatási és képzési költségeket az emberi tőkébe fektetett beruházásként értelmezzük, akkor azt állítjuk, hogy a fizikai tőkejavakhoz hasonlóan az emberitőke-beruházás esetén is 1. a tőke nagysága a tőkejavak előállítására fordított kiadásokkal, 2. a beruházás jövedelmezősége pedig költség–haszon elemzéssel mérhető. Vagyis a standard tőkeelméletet alkalmazhatjuk az emberi tőkére is.

Az emberitőke-elmélet megjelenésekor úgy tűnt, hogy az elmélet választ ad a közgazdasági elemzések jó néhány korábban megoldatlan problémájára. A fontosabb kérdések a következők voltak.

1. A beruházási probléma. A társadalom erőforrásainak jelentős részét fordítja oktatásra. Az erőforrások azonban korlátozottak, és ahhoz, hogy racionális beruházási döntések születhessenek, a beruházások közötti választási lehetőségeket sorba kell rendezni, össze kell vetni. Az emberitőke-elmélet lehetővé teszi, hogy a fizikai tőkére vonatkozó elemzési eszközöket az emberi tőkére is alkalmazzuk, s így a beruházási döntések meghozatalakor jövedelmezőségi szempontok érvényesülhetnek. Az emberi tőke jövedelmezőségének mérése azonban a gyakorlatban sok nehézségbe ütközik. Ezeket az oktatásra vonatkozó költség–haszon elemzésről, valamint az oktatástervezésről szóló fejezetben tárgyaljuk.

2. A növekedési probléma. Az a kérdés, hogy a társadalom hatékonyan osztja-e el az erőforrásokat, szorosan összefügg a növekedési problémával. A gazdasági növekedés forrásai nem határozhatók meg abban az esetben, ha a munkát homogén jószágnak tekintjük. Éppen a gazdasági növekedés forrásainak meghatározása volt az egyik kérdés, amely elősegítette az emberi tőke elméletének kidolgozását. Az elmélet képviselői azon az állásponton vannak, hogy a növekedés nem kis részben az emberi tőke növekedéséből fakad. Külön fejezet foglalkozik az oktatás hozzájárulásával a gazdasági növekedéshez.

3. Jövedelemelosztási probléma. Az emberek munkából származó jövedelme különböző. A különbségek oka azonban nem egyértelmű. Amióta léteznek életkor szerinti statisztikai megfigyelések a különböző végzettségűek munkából származó jövedelmére, megfigyelhető, hogy a különböző iskolázottságúak életkereseti görbéi jellegzetes pályát írnak le. Ezek a jellegzetességek, úgy tűnik, függetlenek a gazdasági fejlettségtől. Az 1. 1. ábrán különböző végzettségűek stilizált életkereseti görbéjét tüntettük fel, vagyis olyan életkeresti görbéket, amelyek az empirikusan megfigyelt életkereseti görbék legfontosabb jellegzetességeit mutatják. A jellegzetességek a következők:

– a magasabb végzettségűek kereseti görbéje magasabban fekszik, mint az alacsonyabb végzettségűeké;

– a kereseti görbék az életkorral együtt csökkenő ütemben emelkednek, az életpálya végén pedig a keresetek növekedése megáll vagy csökkenés figyelhető meg;

– a magasabb végzettségűek kereseti görbéje az életpálya későbbi pontján indul – hiszen ők idősebb korban lépnek a munkaerőpiacra –, és meredekebben emelkedik, mint az alacsonyabb végzettségűeké;

– a magasabb iskolázottságúak kereseti görbéje később éri el a csúcspontját, mint az alacsonyabb keresetűeké;

– az iskolai végzettség szerinti kereseti különbségek felfelé haladva nőnek, vagyis bármely életkorban annál nagyobbak az iskolázottsághoz kapcsolható kereseti előnyök, minél magasabb iskolázottságúakról van szó. Például azoknak, akik 12 osztályt végeztek, a nyolc osztályt végzettekkel szemben kisebbek a kereseti előnyeik, mint a 16 osztályt végzettek előnyei a 12 osztályt végzettekhez viszonyítva.

1.1. ábra. Életkereseti görbék iskolai végzettség szerint

Az életkereseti görbék ismertetett jellegzetességeit nagyszámú empirikus megfigyelés alapján állították össze. Ma már több mint 40 országra vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok az életkereseti görbék alakulásáról [ Cippollone (1995) 145–149. o.], és a görbék – függetlenül az adott ország fejlettségétől – nagyon hasonlók. Mi a magyarázata annak, hogy a magasabb iskolázottság magasabb keresetekkel jár együtt? Mivel magyarázhatók az életkereseti görbék ismertetett jellegzetességei? Az emberitőkeelmélet szerint az eltérő keresetek a felhalmozott emberi tőke eltérő nagyságával arányosak. Az életkereseti görbék jellegzetességeinek az emberi tőke elméleten nyugvó magyarázatára a fejezet végén még visszatérünk.