A társadalmi tagsághoz kapcsolódó jogok, röviden és nem teljesen pontosan az állampolgári jogok ( citizen’s rights vagy citizenship rights ) a polgári és politikai jogokon túl a szociális jogokat is tartalmazzák. A szociális jogok tartalma – Marshall fogalmazásában – „a gazdasági jólét és biztonság egy bizonyos fokához való jogtól kezdve a szociális örökségben való teljes részesedés és a társadalomban fennálló szabályok szerinti civilizált lényként való élet jogáig minden” [ Marshall (1991) 50. o.]. A társadalmi tagság a méltósághoz való jogot is tartalmazza, hiszen a jogokon alapuló segítség gyengíti az alamizsnához kapcsolódó stigmát.

Az univerzális ellátások alapja az állampolgári jogok elve. Az a gondolat, hogy a szegénység kérdését egységes és mindenkinek nyújtott ellátással, az úgynevezett társadalmi alapjövedelemmel meg lehet oldani, Tom Paine-től Rousseau-n át Charles Fourier-ig és tovább egy sor gondolkodónál megjelent. A társadalmi alapjövedelem (basic income) ma népszerűsödő fogalma azonban inkább kapcsolódik Marshallhoz, mint a korai szocialista vagy radikális gondolkodókhoz. Marshall világosan megkülönböztette a korai szociális jogokat, ahogyan azok a 16–17. századtól kezdve a szegénytörvényekben megjelentek, a modern szociális jogoktól, amelyek a társadalmi tagsági jogok komplexumához tartoznak. Érvei az én olvasatomban azt sugallják, hogy szociális jogok létezhettek a teljes értelmű társadalmi tagság előtt is, csak – épp a polgári és politikai jogok hiánya miatt – könnyen összeomlottak, illetve a szegényjog mint szociális jog szembefordítható volt a polgári szabadságjogokkal, például a szegénysegély a szavazati joggal.

A társadalmi alapjövedelemre vonatkozó mai javaslatok, ahogyan azok Nyugat-Európában az utolsó mintegy tíz évben kiérlelődtek, tisztán a szociális polgárisághoz kapcsolódó jogra épülnek. Szokásos definíciójuk az, hogy minden állampolgárhoz eljutó, feltételek nélküli transzferről van szó [például Van Parijs (1995)].

Az utóbbi évek egyik nagy tudományos vitája a polgári és politikai, „negatívnak” is nevezett, valamint a „pozitív” szociális jogok alkotmányozhatósága és kikényszeríthetősége körül folyik. Az Európai Unióban (amúgy jelentős civil nyomásra) felerősödött az a meggyőződés, hogy az eddigi egyezmények – az Európai Emberjogi Konvenció, az Európai Szociális Karta, a Maastrichti Szerződés – nem elég egyértelműek, s hogy szükség van egy új dokumentumra. Ez még a 2000-ben jóváhagyandó Alapvető Emberi Jogok Kartája, amely (elvben) kikényszeríthető jogokat határoz meg. Hogy azután egy ilyen dokumentumból mennyi valósulhat meg, az már más kérdés.