Nyugdíjba vonuláskor a pótlandó kereset az utolsó havi (évi?) felvett nettó kereset lenne. A magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ma már nem a pótlandó kereset, hanem a rendkívül bonyolult, belső ellentmondásoktól sem mentesen meghatározott pótolni vállalt kereset pótlását tekinti feladatának. A pótolni vállalt kereset kiszámításának lépéseibe rejtve működnek a kényszerszolidaritásnak a különbségeket elimináló technikái. A pótlás kiérdemelhető mértékének nemlinearitása és a szociális ihletésű minimumszabály az induló nyugdíjak rendkívül összenyomott struktúráját eredményezi. Ezzel a jogalkotó a keresetpótlásra szervezett rendszer szolgáltató oldalát a létminimum biztosítására szolgáló angolszász típusú nyugdíjrendszerekhez teszi hasonlatossá anélkül, hogy a járulékterhek keresetarányosságát enyhítené.