1. A minimumszabály  • Ha az öregségi teljes nyugdíj kiszámított összege nagyon kicsi, akkor a minimumszabály módot ad arra, hogy a jogszerző a kiszámítottnál nagyobb összegű nyugdíjat kapjon a nyugdíjrendszertől. A szabály alkalmazásában kulcsszerepe van az öregségi teljes nyugdíj naptári évenként megállapított legkisebb összegének, az öregségi minimumnak, amelynek összege 2000-ben havi 16 600 forint volt, 2001-ben – várhatóan – 18 310 forint lesz.

– Ha a pótolni vállalt kereset eléri az öregségi minimum tárgyévi összegét, akkor az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb, mint az öregségi minimum tárgyévi összege. A minimumszabály ilyen alkalmazásakor a rendszer a pótlás kiérdemelt mértékét nem veszi figyelembe.

– Ha a pótolni vállalt kereset nem éri el az öregségi minimum tárgyévi összegét, akkor az öregségi teljes nyugdíjat a pótolni vállalt kereset összegében kell meghatározni. A minimumszabály ilyen alkalmazásakor a rendszer a pótlás kiérdemelt mértékét 100 százalékra állítja át.

2. A résznyugdíj  • Megtévesztő elnevezésű átmeneti intézmény. A résznyugdíj nem része semminek! Lehetővé teszi, hogy a jogszerző akkor is kapjon nyugdíjat, ha nem szerzett 20 év szolgálati időt. A résznyugdíjat a kiszámított nyugdíj összegében kell megállapítani, a minimumszabályt az öregségi résznyugdíjra nem szabad alkalmazni.

Az öregségi résznyugdíj intézményét a jogalkotó 2009. január 1-jével megszünteti. Addig az öregségi résznyugdíj-jogosultsághoz legalább 15 év megszerzett szolgálati idő szükséges. Ha a jogszerző az öregségi korhatárát 1990. december 31. után, de 1993. július 1. előtt betöltötte, és 1993. július 1. előtt legalább tíz év, de legfeljebb 19 év szolgálati időt szerzett, akkor öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot. Szerzett jogosultságát bármikor érvényesítheti.

A résznyugdíj-jogosultság megszerzésével kiérdemelt pótlás mértékének meghatározásához is szükség van a skála alsó – 10–19 szolgálati évet kezelő – szakaszára.

3. Csökkentés nélküli előrehozás  • A nagyon hosszú (a szakma szóhasználatával: tengersok ) szolgálati időt szerzett személyek korhatárelérés előtti nyugdíjba vonulását lehetővé tévő intézmény, amit a jogalkotó az öregségi korhatár emelésével egyidejűleg hozott létre. Hosszú távon az intézmény a korhatár körüli rugalmas nyugdíjba vonulás feltételeit teremti meg. Rövid távon – ezen túlmenően – valamelyest enyhíti a korhatáremelés hatását is. A jogalkotó a feltételeket a nemekre külön-külön, azon belül születési évjáratok szerinti bontásban adta meg (2. táblázat).

A tengersok szolgálati időből legalább 20 évet valóban meg kell szerezni, néhány évet az előrehozási jogosultság megállapításához más módon (például gyermekszülés vagy -nevelés, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban töltött idő, megszerzett korkedvezmény stb.) is meg lehet szerezni.

A csökkentés nélküli előrehozásra jogosultak nyugdíja az öregségi teljes nyugdíj összegével megegyezik. Jogosultak a minimumszabály alkalmazására is.

4. Előrehozás csökkentéssel  • Ha a jogszerzőnek nincs meg a csökkentés nélküli előrehozáshoz szükséges (tengersok) szolgálati ideje, de abból legfeljebb öt éve hiányzik, akkor ezzel jogot szerzett csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra. A 2001-ben érintettek köre megegyezik a 3. pontban megadottakkal.

Ha a jogszerző csökkentett összegű előrehozott nyugdíjra szerzett jogosultságot, akkor először meg kell határozni azt az öregségi teljes nyugdíjat, amely megszerzett tényleges szolgálati ideje alapján járna neki, ha már elég öreg volna. Az így kapott összeget kell csökkenteni a csökkentés őt sújtó százalékával. A csökkentő százalékot a jogszerző korhiánya és szolgálati idő hiánya alapján kapott tényezők szorzata adja.

„A korhiánytényező a jogszerzőre irányadó öregségi korhatár betöltéséig a nyugdíjba vonulás napjától hátralévő idő befejezett 30 napos hónapokban kifejezve.” A korhiánytényező a 2. táblázatban szereplő férfiak esetében 0 és 24 között lehet. A nők esetében a korhiánytényező a 2. táblázatban szereplő nők esetében 0 és 60 közötti szám. A nemek közötti különbség oka az, hogy a férfiak legfeljebb 2 év korhiánnyal mehetnek előrehozott öregségi nyugdíjba, míg a nőknek a jogalkotó az 5 év korhiányt is engedélyezi.

„A szolgálatiidőhiány-tényező a jogszerzőre előírt tengersok szolgálati idő és a ténylegesen megszerzett szolgálati idő közötti különbség megkezdett 365 napos években kifejezve.”

Minden megkezdett 365 nap szolgálatiidő-hiány 0,1-del növeli a szolgálatiidőhiány-tényezőt. A szolgálatiidőhiány-tényező legkisebb értéke tehát 0,1, legnagyobb értéke pedig 0,5, mivel legfeljebb 5 év, azaz 5´365 nap szolgálatiidő-hiánya lehet a jogszerzőnek.

A csökkentő százalék a két tényező szorzata, ami így 0 százalék és 30 százalék közötti értéket vehet fel.

A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj összege a kiszámított öregségi teljes nyugdíjnak a csökkentő százalékával csökkentett összege.

Érdemes megjegyezni, hogy az öregségi korhatár előtt legfeljebb 29 nappal történő nyugdíjba vonulás esetén már nincs valódi csökkentés, hiszen a korhiánytényező ebben az esetben már nulla.

5. A növelés az öregségi nyugdíj igénybevétele nélküli további jogszerzésre motiváló intézmény. Előfeltétele a 62 éves abszolút (tehát korkedvezménnyel sem csökkenthető) korhatár elérése és legalább 38 év addig megszerzett szolgálati idő. Ha az ilyen előfeltételekkel rendelkező személy nyugdíjba vonulás helyett legalább egy évig folytatja a szolgálatiidő-szerzést, akkor ezzel növelésre szerez jogosultságot. Ha egyszer majd nyugdíjba megy, akkor esetében a pótlás kiérdemelt mértékének a skálán megtalált értékén felül még a növelés is megilleti. A növelés a 62 éves kor betöltése után szerzett szolgálati idő minden megszerzett 30 napjáért az öregségi teljes nyugdíj 0,3 százaléka. A növelt öregségi teljes nyugdíj a pótolni vállalt kereset összegét meghaladhatja.