A pótlás a magyar nyugdíjrendszerben csak kivételes esetben teljes, azaz a 100 százalékos pótlást csak kivételes teljesítménnyel lehet kiérdemelni. A pótlást a jogszerző megszerzett szolgálati idejével érdemli ki: mennél több a megszerzett szolgálati ideje, annál nagyobb mértékű pótlást érdemelt ki.

Szolgálati időt az egyén akkor szerez, amikor az a jogviszony, amelyben részt vesz, az akkor hatályos törvények értelmében szolgálati időt szerző jogviszonynak minősül. A megszerzett szolgálati időt a nyugdíjbiztosítás naptári naponként számítja össze, és 365 napos években méri. A megszerzett szolgálati idő éveihez rendelt skála alapján lehet a pótlás kiérdemelt mértékét meghatározni.

A skála:

– a szolgálati idő első kilenc évéhez 0 százalék tartozik,

– tíz év szolgálati időhöz 33 százalék tartozik,

– tíz év után minden megszerzett év 2 százalékkal növeli a mértéket egészen a 25. évig, amelyhez így 63 százalék tartozik,

– huszonöt év után a skála meredeksége feleződik, mert minden további év csak 1 százalékot hoz, egészen a 36. évig, amelyhez így 74 százalék tartozik,

– a 37. és minden további év 1,5 százalékot tesz hozzá az eddigiekhez, egészen az 53. évig, amelyhez így már 99,5 százalék tartozik,

– az 55. év még hoz 0,5 százalékot, s ezzel a skála 100 százaléknál tetőzik.

A megszerzett szolgálati évek száma alapján a skáláról leolvasható a pótlás kiérdemelt mértéke.

Az öregségi teljes nyugdíj kiszámított összege a pótolni vállalt keresetnek a pótlás kiérdemelt mértékében meghatározott százaléka.

Meg kell jegyezni, hogy noha az öregségi teljes nyugdíjhoz legalább húsz év szolgálati idő szükséges, a 10–19 évnek mégis helye van a skálán.

Ha a jogszerző már 1991. január 1-je előtt betöltötte az öregségi korhatárt, és addig legalább tíz év szolgálati időt is szerzett, akkor öregségi teljes nyugdíjra szerzett jogosultságot. Szerzett jogait bármikor érvényesítheti, s ehhez szükséges a skálának ez az alsó szakasza.