Az oktatás termelékenységének vizsgálatára a termelési függvények alkalmazása mellett más módszereket is kidolgoztak. A termelési függvények eredményei azt mutatják, hogy a családi háttér meghatározó az iskolai előmenetel szempontjából, míg az iskolai változók hatása kutatásról kutatásra változik. Ezért sokan másféle módszerrel próbálták megállapítani az iskolai tényezők hatását. Ezek egyike a hatékony iskolák vizsgálata. A módszer abból a megfigyelésből indul ki, hogy a hasonló szociális, társadalmi hátterű tanulókat tanító iskolák eredményei között is nagy különbségek figyelhetők meg. Ezért, ha összehasonlítjuk ezek működését, elkülöníthetjük, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a hatékony, jobb eredményeket elérő iskolák eredményeit magyarázzák. A módszer alkalmazásához tehát először ki kell választani azokat az iskolákat, amelyekben hasonló családi hátterű tanulók tanulnak, majd meg kell mérni a tanulói teljesítményeket, végül a rossz és jó eredményeket adó iskolák működési jellemzőit össze kell hasonlítani.

A hatékony iskolákra vonatkozó empirikus vizsgálatok különböző jellemzőket találtak fontosnak az iskolák eredményeinek magyarázatára. Néhány összefoglaló tanulmány megpróbálta csoportosítani ezeket [ Purkey–Smith (1983)]. A legtöbb tanulmány szerint a hatékony iskolákat a tanulókkal szemben támasztott magas követelmények jellemezték, a tanulók teljesítményét rendszeresen ellenőrizték, az iskola vezetése ösztönözte a tanárok továbbképzését, fejlesztési programokat dolgoztak ki a tanárok számára. Ugyancsak fontos jellemzőnek találták, hogy az iskola vezetése és a tanárok megegyeztek az iskolai nevelés céljában, értékeik konzisztensek voltak, és a tanulók is elfogadták az iskola normáit. Az eredmények arra utaltak, hogy a hatékony iskolák nem a ráfordítások szintjében különböztek a többi iskolától, hanem azok kihasználtságában, s a megfelelő iskolai erőforrások a tanulói teljesítmények növelésének szükséges, de nem elégséges feltételei.

A hatékony iskolák jellemzőinek meghatározására alkalmazott módszert illető bírálatok nem a módszer alapgondolatát vetették el, hanem az alkalmazás gyengeségeire hívták fel a figyelmet. A bírálatok egyrészt arra vonatkoztak, hogy nagyon kis elemszámú mintából vontak le átfogó következtetéseket, másrészt, hogy nem ellenőrizték kellő alapossággal a hatékony iskolákban tanulók családi hátterének jellemzőit, azaz arról nincs információ, hogy léteznek-e szisztematikus különbségek a hatékony és a többi iskola tanulóinak jellemzőiben. A hatékony iskolák kiválasztására azzal a módszerrel került sor, hogy a hasonló szociális összetételű iskolák tanulóival felmérést végeztek valamilyen teszt segítségével, az eredmények azonban évenként is, és attól függően is különböztek, hogy melyik évfolyam tanulóival végezték el a felvételt, vagyis esetenként más-más iskolák kerülhetnek a hatékony csoportba [ Madaus és szerzőtársai (1987)].