Keresztmetszeti vagy életpályaadatok.  Az oktatás gazdasági megtérülésére vonatkozó vizsgálatokat általában keresztmetszeti kereseti adatok alapján végzik. Ez azt jelenti, hogy egy adott évre vonatkozóan megfigyeljük a különböző életkorú, iskolázottságú személyek keresetét, és ennek felhasználásával számítjuk ki az iskolázottság szerinti várható kereseti különbségeket az életpálya egészére. Vagyis azt feltételezzük, hogy a keresztmetszeti kereseti arányok változatlanok maradnak az idő múlásával.

A másik lehetőség az életpálya- vagy kohorszmódszer, amely ugyanazon személyek vagy csoportok longitudinális jövedelmi adatait használja az elemzéshez, vagyis ugyanazokat a személyeket vagy csoportokat követjük nyomon életpályájuk során. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. A keresztmetszeti adatok alkalmazásának problémája, hogy időben változatlan viszonyt tételez fel a kor, az iskolai végzettség és a keresetek között . Azt feltételezi tehát, hogy nem fognak változni azok a kereseti arányok, amelyek az adott időpontban a különböző végzettségűek és életkorúak kereseteiben megfigyelhetők. Nagyon is valószínű pedig, hogy a gazdasági fejlődés hatására változik a kapcsolat a képzett munka kereslete és kínálata között, és ezért változnak a különböző végzettségűek közötti kereseti arányok is. Az 1960-as évekre vonatkozó empirikus vizsgálatok [ Miller (1965)] arra az eredményre jutottak, hogy az életkor és a keresetek kapcsolatát leíró görbék felfelé tolódtak el, a keresztmetszeti adatok alkalmazása ezért alábecsülte az iskolázottság szerinti életkereset-különb-ségeket. Ugyanakkor felhozható a keresztmetszeti adatok védelmében, hogy az egyének, amikor iskolázási döntést hoznak, döntésüket az adott évben vagy években megfigyelhető kereseti arányokra alapozzák.

A longitudinális módszer alkalmazását egyrészt általában akadályozza az adatok hiánya, mivel legtöbbször nincs lehetőség teljes életkereseti görbéket összeállítani ugyanazokról az egyénekről vagy csoportokról. Másrészt longitudinális adatok alkalmazása esetén a jövedelmi adatokat korrigálni kell az árváltozásokkal. Minél hosszabb időszakra alkalmazzuk azonban az árindexeket, annál kevésbé megbízható a korrekció. Ráadásul a longitudinális adatokra befolyást gyakorolnak a konjunktúra-ciklusok, a válságok, amelyek hatását nem könnyű elkülöníteni.

Éves keresetek vagy órabérek.  A keresetek kiszámításához használhatjuk az átlagos éves kereseteket, de azt a módszert is alkalmazhatjuk, hogy az órabéreket megszorozzuk az átlagos évi ledolgozott órák számával. Az oktatásnak a termelékenység növekedésére gyakorolt hatását az órabérek fejezik ki, mivel az mutatja az emberi tőke egységének díját. A foglalkoztatási esélyek javulásából származó hatást viszont az éves ledolgozott órák számával mérhetjük. Ezért az éves keresetek alkalmazása az oktatásból származó haszon mindkét elemét tekintetbe veszi.

Néhány szerző azt az álláspontot képviseli, hogy a teljesített évi munkaórák száma az egyénnek a szabadidő és a jövedelem közötti választásától függ, és nincs kapcsolatban az oktatatás hasznával. Ezért helyesebb az életkeresetek számításához az órabéreket használni, és azt egységes munkaidővel szorozva eljutni az életkeresetekhez. Ilyen módon az életkereseteket nem befolyásolja a szabadidő és a munkavállalás közötti döntés. Az órabérek használata ellen szól az az érv is, hogy az iskolázottság emelkedésével nemcsak a foglalkoztatás lehetőségei javulnak, hanem annak a feltételei is, hogy a munkavállalók teljes munkaidős foglalkoztatásra törekedjenek.

Mint az emberitőke-beruházás egyéni döntéseit vizsgálva láttuk, minél magasabb végzettségről van szó, annál drágább a szabadidő, annál nagyobb a le nem dolgozott munkaóra haszonlehetőség-költsége. Az órabérmódszer ezért nem képes kifejezni az oktatásból származó összes hasznot. Az órabéradatok használata ellen az az ellenvetés is felmerülhet, hogy a ledolgozott munkaórák számának megválasztása nem függ teljes egészében a munkavállalóktól. Nem dönthetünk szabadon, saját preferenciáinkat követve, hogy dolgozunk-e még egy órával többet, hiszen munkaszervezési okokból általában csak rögzített „adagokban” kínálják fel a munkaidőt. Az éves keresetek használata ezért indokoltabb lehet.

A kereseti adatok kiigazítása.  A hozamok és a közvetett költségek (elmulasztott keresetek) kiszámításakor is kereseti adatokat használunk. Keresztmetszeti kereseti adatok használatakor a jelenlegi kereseti különbségek segítségével próbáljuk megbecsülni a jövőbeli hozamokat. Azért, hogy a várható hozamok alakulásának előrebecslése megbízhatóbb legyen, a kereseti adatokat korrigáljuk. A korrekciók az inaktivitás, a halandóság, a munkanélküliségi valószínűség, a gazdasági növekedés, vagyis a reálkereset-növekedés és a képességkülönbségének hatását próbálják meg figyelembe venni.

Az aktivitás figyelembevétele. Önmagában az a tény, hogy valaki elvégzett egy adott iskolai fokozatot, nem jelenti azt, hogy a munkaerő-állomány részévé válik. Ha az illető nem kerül be a munkaerő-állományba, vagy kikerül abból, inaktívvá válik, akkor sem ő, sem a társadalom nem fogja realizálni az iskolázás pénzbeli hasznát. A kereseti adatokat ezért az inaktivitás valószínűségével korrigálni kell. Mivel az inaktivitás valószínűsége életkor és iskolai végzettség szerint különbözik, ezért a korrekcióhoz végzettség szerinti és életkor szerinti inaktivitási rátákat használnak. A korrekció révén az iskolázottság foglalkoztatottságra gyakorolt hatását is mérjük.

A halandóság alakulása nyilvánvalóan hatással van a megtérülésre, hiszen bármely időpontban csak akkor realizálható az iskolázottságból származó haszon, ha addig az időpontig még életben van az emberi tőke tulajdonosa. A korrekció elvégzésével tehát a haszon begyűjtésének várható időszakát becsüljük meg.

Azért van szükség a kereseti adatok korrekciójára a munkanélküliségi valószínűséggel, mert egyrészt csak akkor mulasztanak el jövedelmeket a képzésben résztvevők, ha állást találnának meglévő végzettségükkel, másrészt csak akkor realizálják a képzésből származó hasznot, ha a képzés befejezése után munkát találnak. A korrekcióval tehát azt próbáljuk megbecsülni, hogy mekkora valószínűséggel és milyen időtartamra jutottak volna jövedelemhez az adott végzettséggel a munkát keresők. A munkanélküliség valószínűsége nem egyforma a különböző végzettségek esetében. A magasabb iskolai végzettség alacsonyabb munkanélküliségi valószínűséggel jár együtt.

A munkanélküliséggel történő korrekció esetében valójában azt a hozamot becsüljük meg, amely a magasabb végzettség foglalkoztatásra való pozitív hatásából adódik. A korrekcióhoz ideális esetben a végzettségi és kor szerinti munkanélküliségi rátákat kellene használnunk. Ezt a megoldást azonban nemcsak az adathiány akadályozza, elvi ellenvetések is felmerülhetnek. Így a következő: igaz, hogy a foglalkoztatásban az életkor szerinti megkülönböztetés erős, másfelől azonban az iskolás korú népességen belül a munkanélküliség jobban érinti a tanulmányaikat megszakítókat, akiknek a munkanélküliségi rátái magasabbak a végzetteknél. Ezért a korcsoportos munkanélküliségi adatok használata az elmaradt jövedelmek alábecsléséhez vezethet. További problémák is felmerülnek, így az aggregáció problémája: egy hallgatóra vagy a hallgatók kisebb csoportjára ugyan igaz, hogy munkába állás esetén annyit kereshetnének, mint a hasonló korúak és végzettségűek átlaga, de nagyszámú hallgató beáramlása a munkapiacra valószínűleg megváltoztatná a kereseti viszonyokat, hatással lenne az egész munkapiacra.

Mivel a munkanélküliség lényegesen alacsonyabb a szakképzettek és a fehérgallérosok körében, mint a szakképzetlenek esetében, a hozamok számításba vételénél indokolt a képzettségi kategóriák szerinti és életkori csoportokra vonatkozó adatok használata. Az átlagos munkanélküliségi ráták használata ugyanis a hozamok alábecsléséhez vezet. A munkanélküliséggel történő kiigazítás ugyancsak jelentősen befolyásolhatja a megtérülési rátákat. (Lásd a 2. 4. táblázatot .)

Forrás : KSH munkaerő-felvétel alapján számított adatok.

A termelékenység növekedésével történő korrekció arra a megfigyelésre épül, hogy a reálkeresetek növekednek az idő előrehaladtával, mivel növekszik a termelékenység. Ezért a kereseti adatokat a reálkeresetek várható növekedési ütemével is korrigálni szokták. A kereseti adatokat tehát kiigazítják, és a kiigazított kereseti adatokat használják fel a számításokhoz. A korrekciókat a (2.1) egyenletet mutatja.

ahol

a korrigálatlan átlagos keresetét,

W ht a h végzettségűek t életkorban mért korrigált átlagos keresetét,

mht a halandóságot,

uht a munkanélküliség valószínűségét,

g pedig a termelékenység, vagyis a reálkeresetek éves növekedését – amelyet egységesnek tételeznek fel valamennyi korévre és végzettségre – jelöli.

A kiigazítást értelemszerűen a referenciacsoport – az eggyel alacsonyabb fokon ( h– 1) végzettek – kereseti adataira is el kell végezni. A korrekciók csak abban az esetben befolyásolják a várható hozamokat, ha a felsorolt, hozamokat befolyásoló tényezők különbözők az eltérő végzettségűek esetében. A költségeket viszont mindenképpen befolyásolják, mivel a korrekciók következtében az elmulasztott keresetek nagysága változik.

A költségek kiigazítása. Az évismétlés számításba vétele.  A költség– haszon számításokban nem egyszerűen az iskolázás formálisan előírt hosszúságát kell figyelembe venni a beruházási, vagyis az iskolázási periódus meghatározásakor, hanem azt korrigálni kell az évismétlések valószínűségével. Ha például a hallgatóknak csak 60 százaléka fejezi be a tanulmányait az előírt – mondjuk – 5 év alatt, miközben 30 százalékuk egyszer, 10 százalékuk kétszer ismétel, akkor az átlagos tanulmányi idő az adott iskolafokozatban 5 év helyett 5,5 év lesz, ami a költséget értelemszerűen növeli, a hozamot pedig csökkenti, mivel csökken a haszon begyűjtésének időszaka.