KSZA

2. 2. Az oktatás haszna

Az oktatás egyéni és társadalmi hasznát is rendszerint az oktatáshoz kapcsolható többlet-életkeresetekkel mérik. Az iskolázottsághoz tartozó többletkereseteket rendszerint az adott, h iskolai végzettségűek átlagos kere seteinek és a megelőző, h– 1 végzettségűek átlagos kereseteinek különbségeként számolják ki ( Wh–Wh–1 ). Az egyéni megtérülés vizsgálatához az adózott, a társadalmi megtérülés vizsgálatához az adózatlan keresetekkel számolnak ugyanabból a meggondolásból, mint az elmulasztott keresetek esetében. Az egyéneknek a szabadon felhasználható jövedelem jelent csak hasznot, ezért számolunk az adózott keresetekkel. Az adózással történő kiigazítás rendszerint kevésbé érinti a kevésbé iskolázottak életkeresetét, az adó progresszivitása miatt. Ezért az életkeresetek különbségét és így a megtérülési rátákat is jelentősen csökkentheti a kiigazítás. Ezt illusztrálja a 2. 2. táblázat .

2.2. táblázat - Adózás előtti és adózás utáni éves keresetek iskolai végzettség szerint Magyarországon, 1989–1994 (forint)

Legmagasabb iskolai végzettség Adózás előtt (1) Adózás után (2) Arány (2)/(1)
1989
Általános iskola 106107 94617 89,1
Szakmunkásképző 127674 110042 86,1
Középiskola 144871 121473 83,4
Felsőfok 228712 177043 77,4
1992
Általános iskola 194823 170489 87,5
Szakmunkásképző 236947 198585 83,8
Középiskola 299873 239697 79,9
Felsőfok 430017 323861 75,3
1994
Általános iskola 283765 229285 80,8
Szakmunkásképző 343475 268258 78,1
Középiskola 458734 341548 74,4
Felsőfok 713288 497681 69,7

Forrás : Számított adatok az Országos Munkaügyi Központ adatainak felhasználásával.

A társadalom számára az oktatás haszna az, hogy az iskolázás következtében növekszik a résztvevők termelékenysége. A költség–haszon elemzések elfogadják az emberitőke-elméletnek azt a feltételezését, hogy a magasabb keresetek a magasabb termelékenységet fejezik ki. A magasabb keresetek tehát az iskolázottsághoz kapcsolható többletoutputot mérik, amit az adózatlan keresetek tükröznek.

Az iskolázottsághoz kapcsolható többletkeresetek számításakor a magasabb végzettségűek kereseti előnyét többnyire teljes egészében az iskolázás hozamának tekintik. Ez a feltételezés csak abban az esetben volna igaz, ha a különböző egyének egyforma képességűek volnának, ezért termelékenységük és így kereseteik csak a különböző iskolázottság miatt térnének el egymástól. Az oktatás hasznát a feltételezés tehát felfelé torzítja. A korrekció lehetőségére még visszatérünk.

2.3. táblázat - Az oktatás társadalmi és egyéni költségei és hozamai a költség–haszon elemzésekben

Megnevezés Társadalmi Egyéni
Költség
1. Az oktatási intézmények egy hallgatóra jutó folyó oktatási kiadásai költség
2. Az amortizáció költségei költség
3. Tandíj, beiratkozási díj transzfer, nem kell számításba venni költség
4. Egyéni egyéb közvetlen költségek (például utazási költség) költség költség
5. Hallgatói támogatások transzfer, nem kell számításba venni az elmaradt keresetekből le kell vonni
6. Elmaradt keresetek (adózatlan) költség (adózott) költség
7. Hallgatók részmunkaidős jövedelme az elmaradt keresetekből le kell vonni az elmaradt keresetekből le kell vonni
8. Az oktatási intézmények adómentességének költségei költség
9. Elmaradt bérleti díj költség
Haszon
10. Iskolázottsághoz kapcsolható többletkeresetek (adózatlan) haszon (adózott) haszon

A számítás módjából lefelé torzítás is következik. Mint már szó volt róla, költség–haszon elemzés használatakor csak a pénzbeli hozamokat vesszük számításba. Az egyének viszont saját döntéseik meghozatalakor más hozamokat is tekintetbe vesznek, így az oktatás már tárgyalt fogyasztói hasznát, a munkafeltételekhez kapcsolható hasznot stb. Számításaink ezeket figyelmen kívül hagyják. A társadalmi megtérülés vizsgálatakor sem vesszük figyelembe az oktatás externális hozamait.

Az oktatás hasznának kiszámításakor több más probléma is felmerül. A szűrőelméletről szóló fejezetben látni fogjuk, hogy néhány szerző vitatja azt a feltételezést, hogy az iskolázás hatására nő a dolgozók termelékenysége. Az egyén pénzbeli hozamát ez a feltételezés nem befolyásolja (hiszen a többletkereset mindenképpen hozam számára), a társadalmi hozam ismertetett számítását viszont megkérdőjelezi a feltételezés. Mások a jövedelemelosztás neoklasszikus elméletének helyességét is kétségbe vonják – tehát azt, hogy minden termelési tényezőt a határterméken fizetnek, és így a többletkeresetekkel jól mérhető a többletoutput. A társadalmi megtérülés vizsgálatának értelmét vitatják ezek az ellenvetések. Az egyének hasznát azonban nem befolyásolja a termelékenység és a bérek közötti kapcsolat hiánya, hiszen az egyének beruházási döntésük meghozatalakor a többletkereseteket számításba veszik, függetlenül attól, hogy milyen okból – a magasabb termelékenység vagy más okok következtében – kapnak nagyobb béreket.

A 2. 3. táblázatban röviden áttekintjük a most elmondottakat. A táblázat összeállításakor szempontunk az volt, hogy az adatok egy részét meglévő statisztikai felvételekből is összegyűjthessük. Azért szerepel például transzferként a tandíj és a beiratkozási díj a társadalmi költségek esetében, a statisztikák intézményekre vonatkozó kiadási adatokat tartalmaznak, és az összefoglaló adatokban már szerepelnek az egyéni forrásokból történő kiadások is. A tandíj újbóli beszámítása ezért kettős számításba vételt eredményezne.