Az oktatás egyéni és társadalmi hasznát is rendszerint az oktatáshoz kapcsolható többlet-életkeresetekkel mérik. Az iskolázottsághoz tartozó többletkereseteket rendszerint az adott, h iskolai végzettségűek átlagos kere seteinek és a megelőző, h– 1 végzettségűek átlagos kereseteinek különbségeként számolják ki ( Wh–Wh–1 ). Az egyéni megtérülés vizsgálatához az adózott, a társadalmi megtérülés vizsgálatához az adózatlan keresetekkel számolnak ugyanabból a meggondolásból, mint az elmulasztott keresetek esetében. Az egyéneknek a szabadon felhasználható jövedelem jelent csak hasznot, ezért számolunk az adózott keresetekkel. Az adózással történő kiigazítás rendszerint kevésbé érinti a kevésbé iskolázottak életkeresetét, az adó progresszivitása miatt. Ezért az életkeresetek különbségét és így a megtérülési rátákat is jelentősen csökkentheti a kiigazítás. Ezt illusztrálja a 2. 2. táblázat .
2.2. táblázat - Adózás előtti és adózás utáni éves keresetek iskolai végzettség szerint Magyarországon, 1989–1994 (forint)
Legmagasabb iskolai végzettség | Adózás előtt (1) | Adózás után (2) | Arány (2)/(1) |
1989 | |||
Általános iskola | 106107 | 94617 | 89,1 |
Szakmunkásképző | 127674 | 110042 | 86,1 |
Középiskola | 144871 | 121473 | 83,4 |
Felsőfok | 228712 | 177043 | 77,4 |
1992 | |||
Általános iskola | 194823 | 170489 | 87,5 |
Szakmunkásképző | 236947 | 198585 | 83,8 |
Középiskola | 299873 | 239697 | 79,9 |
Felsőfok | 430017 | 323861 | 75,3 |
1994 | |||
Általános iskola | 283765 | 229285 | 80,8 |
Szakmunkásképző | 343475 | 268258 | 78,1 |
Középiskola | 458734 | 341548 | 74,4 |
Felsőfok | 713288 | 497681 | 69,7 |
Forrás : Számított adatok az Országos Munkaügyi Központ adatainak felhasználásával.
A társadalom számára az oktatás haszna az, hogy az iskolázás következtében növekszik a résztvevők termelékenysége. A költség–haszon elemzések elfogadják az emberitőke-elméletnek azt a feltételezését, hogy a magasabb keresetek a magasabb termelékenységet fejezik ki. A magasabb keresetek tehát az iskolázottsághoz kapcsolható többletoutputot mérik, amit az adózatlan keresetek tükröznek.
Az iskolázottsághoz kapcsolható többletkeresetek számításakor a magasabb végzettségűek kereseti előnyét többnyire teljes egészében az iskolázás hozamának tekintik. Ez a feltételezés csak abban az esetben volna igaz, ha a különböző egyének egyforma képességűek volnának, ezért termelékenységük és így kereseteik csak a különböző iskolázottság miatt térnének el egymástól. Az oktatás hasznát a feltételezés tehát felfelé torzítja. A korrekció lehetőségére még visszatérünk.
2.3. táblázat - Az oktatás társadalmi és egyéni költségei és hozamai a költség–haszon elemzésekben
Megnevezés | Társadalmi | Egyéni |
Költség | ||
1. Az oktatási intézmények egy hallgatóra jutó folyó oktatási kiadásai | költség | – |
2. Az amortizáció költségei | költség | – |
3. Tandíj, beiratkozási díj | transzfer, nem kell számításba venni | költség |
4. Egyéni egyéb közvetlen költségek (például utazási költség) | költség | költség |
5. Hallgatói támogatások | transzfer, nem kell számításba venni | az elmaradt keresetekből le kell vonni |
6. Elmaradt keresetek | (adózatlan) költség | (adózott) költség |
7. Hallgatók részmunkaidős jövedelme | az elmaradt keresetekből le kell vonni | az elmaradt keresetekből le kell vonni |
8. Az oktatási intézmények adómentességének költségei | költség | – |
9. Elmaradt bérleti díj | költség | – |
Haszon | ||
10. Iskolázottsághoz kapcsolható többletkeresetek | (adózatlan) haszon | (adózott) haszon |
A számítás módjából lefelé torzítás is következik. Mint már szó volt róla, költség–haszon elemzés használatakor csak a pénzbeli hozamokat vesszük számításba. Az egyének viszont saját döntéseik meghozatalakor más hozamokat is tekintetbe vesznek, így az oktatás már tárgyalt fogyasztói hasznát, a munkafeltételekhez kapcsolható hasznot stb. Számításaink ezeket figyelmen kívül hagyják. A társadalmi megtérülés vizsgálatakor sem vesszük figyelembe az oktatás externális hozamait.
Az oktatás hasznának kiszámításakor több más probléma is felmerül. A szűrőelméletről szóló fejezetben látni fogjuk, hogy néhány szerző vitatja azt a feltételezést, hogy az iskolázás hatására nő a dolgozók termelékenysége. Az egyén pénzbeli hozamát ez a feltételezés nem befolyásolja (hiszen a többletkereset mindenképpen hozam számára), a társadalmi hozam ismertetett számítását viszont megkérdőjelezi a feltételezés. Mások a jövedelemelosztás neoklasszikus elméletének helyességét is kétségbe vonják – tehát azt, hogy minden termelési tényezőt a határterméken fizetnek, és így a többletkeresetekkel jól mérhető a többletoutput. A társadalmi megtérülés vizsgálatának értelmét vitatják ezek az ellenvetések. Az egyének hasznát azonban nem befolyásolja a termelékenység és a bérek közötti kapcsolat hiánya, hiszen az egyének beruházási döntésük meghozatalakor a többletkereseteket számításba veszik, függetlenül attól, hogy milyen okból – a magasabb termelékenység vagy más okok következtében – kapnak nagyobb béreket.
A 2. 3. táblázatban röviden áttekintjük a most elmondottakat. A táblázat összeállításakor szempontunk az volt, hogy az adatok egy részét meglévő statisztikai felvételekből is összegyűjthessük. Azért szerepel például transzferként a tandíj és a beiratkozási díj a társadalmi költségek esetében, a statisztikák intézményekre vonatkozó kiadási adatokat tartalmaznak, és az összefoglaló adatokban már szerepelnek az egyéni forrásokból történő kiadások is. A tandíj újbóli beszámítása ezért kettős számításba vételt eredményezne.