A biztosításmatematikában járatosak ezen a ponton bizonyosan hiányolni kezdik a tényleges kamatláb vagy az azt helyettesítő technikai kamatláb bevezetését, amitől persze a végső járadékképletek is sokkal bonyolultabbak lennének majd. Az ebből származó „bonyodalmak” azonban elkerülhetők, mert felfogásunk szerint a magánnyugdíjrendszer egyetlen adekvát járadéksémája az úgynevezett hozamindexált járadék lehet, ahol a járadék kötelező éves emelésének az éppen elért hozamnak kell megfelelnie. Egy ilyen járadék meghatározásához viszont szükségtelen a technikai kamatláb bevezetése és meghatározott értéken történő rögzítése ( Réti [1999]). Hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy a technikai kamatláb 0, s ezért nem kell vele számolni, hanem, arról, hogy a járadék kezdőértéke független a később megvalósuló és időben változó hozamtól (a tényleges kifizetett járadék – a kezdő időponttól eltekintve – persze igen), s ezért nincs szükség a technikai kamatláb feltételezésére sem. Röviden: a technikai kamatlábbal azért szükségtelen előre, a járadék megállapításakor számolni a hozamindexált járadék esetében, mert járadék egész tartama alatt a ténylegesen realizált hozam évről évre nyugdíjemelésként jóváíródik.

A magánnyugdíjrendszer sajátossága, hogy a törvény előírja az átlagolt halandóság alkalmazását, tehát a két nem tényleges (feltételezhető) és a járadék megállapítása esetén számításba vehető halandósága szükségképpen eltér egymástól. Ez a törvényi előírás abból következik, hogy a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben diszkriminatív lenne, ha azonos tőkéből (és/vagy azonos jogfelhalmozásból) eltérő összegű nyugdíjak keletkezhetnének, vagy másként megfogalmazva: a biztosítottak nem egy, hanem két kockázatközösséget alkotnának a nemek szerint elkülönítve, ha érvényesülhetne a nyugdíjban a nemek eltérő halandósága.

Legyen ezen megfontolások alapján, bizonyítás nélkül, hogy a férfiakra x ₀ éves korban a J járadék, feltéve, hogy feleségük ekkor y ₀ éves

ahol K a felhalmozott tőke és κ a folyó költségeket kifejező tényező (1 + költséghányad). Ez utóbbit a továbbiakban az egyszerűség kedvéért 1-nek tekintjük. A δ ₁ és δ pedig a kérdéses hozzátartozóijáradék-hányad a túlélés első évében, illetve a további időszakban. És ugyanez értelemszerűen az y ₀ éves nőkre , ha férjük x ₀ éves:

A meghatározandó H hozzátartozói járadék pedig