A keresetdinamikát az átlagos relatív változással jellemezzük. Köztudott, hogy a mutató értékét mértani átlagként kell kiszámítani: vagy a láncviszonyszámok szorzatából (azaz az utolsó bázisviszonyszámból), vagy pedig az idősor első és utolsó abszolút eleméből. A mutató értéke tehát független attól, hogy az első és utolsó időszak között az idősor hogyan alakul. Ezért az ilyen számítások csak akkor adnak igazán jó jellemző értéket, ha az idősor alapvető tendenciája állandó. Ha az idősor egyidejűleg nagymértékű növekedést és csökkenést is tartalmaz, számítani lehet arra, hogy az átlagos relatív változás nem lesz megfelelő jellemzője az idősornak. A nettó keresetek 1988–1998 közötti idősorai esetében úgy véljük, hogy a mutató a keresetdinamikának még elfogadhatóan jó mérőszáma lehet (F3. táblázat).

A keresetdinamika elemzése kapcsán arra keresünk választ, hogy igazolható-e statisztikailag az az – egyébként elméletileg bizonyított [ Réti (1993)] – tétel, miszerint minden valorizálatlanság (beleértve a részleges valorizációt is) annak kedvez, akinek nagy az egyéni jövedelmi dinamikája, függetlenül a jövedelemszint nagyságától, továbbá azt vizsgáljuk, van-e sztochasztikus kapcsolat a nyugdíjak (nyugdíjalapok) nagysága és a keresetek növekedési üteme között, és milyen erősen lineáris jellegű.

* Nyt = teljes valorizálással kalkulált nyugdíja

A 9. táblázatban a keresetdinamika nagysága szerint mutatjuk be a nyugdíjalapok (nyugdíjak) alakulását. A teljes valorizáció relatív növekménye (lásd 4. oszlop) legalábbis nem mond ellent állításunknak: az országos keresetdinamikai átlagnál alacsonyabb dinamikájú csoportok az alulvalorizáltság következtében rosszabbul járnak, mint a körülbelül 20 százalékot meghaladó dinamikájú csoportok. A nyugdíjak alakulásában (7. oszlop) ezt a következményt már nem lehet észlelni, elfedi más tényezők (például degresszió, minimum) egyéb szempontok alapján differenciáló hatása.

A jövedelemdinamika mérőszámának alakulását a saját jogú nyugdíjakra vonatkozóan a 12. ábrán jövedelemkategóriák (nyugdíjalap) szerinti csoportosításban láthatjuk. Megállapítható, hogy a jövedelmi skála alsó felében nem a legalacsonyabb átlagjövedelmi kategóriák kereseteinek átlagos éves dinamikája a legkisebb, hanem a 15-20 ezer forintos értéksávba tartozó, döntően minimumos nyugdíjaké (16,5 százalék), és globálisan a legnagyobb átlagjövedelmek alapján megállapított nyugdíjak kereseteinek éves átlagos növekedési üteme a legkisebb (15,2 százalék). Az átlagos relatív változás egységesen magas (21-22 százalék) a 40–65 ezer forint jövedelmi sávban, ahová a saját jogú nyugdíjak közel 30 százaléka tartozik. Ez az az intervallum, ahol a keresetek dinamikusan nőttek és a plafon visszafogó hatása még kevéssé korlátozta a növekedést.

12. ábra. A nyugdíjak keresetdinamikai mutatói jövedelemcsoportonként

Külön kell szólnunk a legalacsonyabb (10 ezer forint alatti) jövedelmi sávba tartózók keresetdinamikájáról, minthogy ez az érték (22,5 százalék) a legnagyobb a jövedelemkategóriák között. Ebbe a jövedelemsávba alapvetően azok a rokkant nyugdíjasok tartoznak, akiknek igen rövid (két-három éves) idősor alapján állapították meg a nyugdíjukat, magas záró kereset mellett. Ide tartoznak még azok az alacsony keresettel, de hosszú idősorral rendelkező öregségi nyugdíjasok is, akiknek valamilyen oknál fogva a záró keresetük szintén magas, de ennek hatása az átlagkereset kiszámításakor a hosszabb kereseti idősor következtében már csak kismértékben érvényesülhet.

Amint azt már említettük, a legalacsonyabb a keresetdinamikai mutatója a legmagasabb jövedelemcsoportba tartozóknak (80 ezer forintnál nagyobb havi átlagkeresetek alapján megállapított nyugdíjak). Ezekre az jellemző, hogy a 11 éves beszámítási időszak elején igen magas kereseteket szereztek, és a későbbiek során vagy a kereseti körülmények alakultak rosszul, és/vagy a belépő alacsony biztosítási plafon fogta vissza a beszámított záró keresetek nagyságát.

Általánosságban elmondható, hogy az egyes ellátástípusok (sajátjogú, öregségi, rokkantsági stb. nyugdíjak) dinamikai mérőszámának keresetfüggő alakulása nem tér el lényegesen egymástól, az értékek nagyságát és a görbék lefutásának jellegét jól mutatja a 12. ábrán a saját jogú nyugdíjak görbéje. Csupán két csoport, nevezetesen a plafonos és a nem plafonos kategóriákba sorolt nyugdíjak keresetdinamikai mutatóinak alakulása tér el szignifikánsan az átlagostól. Az ábra jól illusztrálja még azt a különbséget is, amely a nők és a férfiak kereseteinek növekedési üteme között kialakult a vizsgált periódusban a nők javára.

Az elmondottak szerint tehát a nyugdíjak nagysága és a keresetek növekedési üteme között létezik ugyan összefüggés, de a kapcsolat nem lineáris (a teljes korrelációs együttható értéke: R  = +0,0582). Az 1998-ban nyugdíjazottak esetében a legmagasabb jövedelmi dinamika a 40–65 ezer forintos sávban volt, e határ fölött a jövedelemdinamika gyorsan csökkent, ami részben a plafon belépésének, de még inkább annak a következménye volt, hogy a nagy keresetek főként az átlagszámítási időszak elején (1988–1992) keletkeztek. Az F2. táblázat 18. oszlopában a különböző ellátások átlagos relatív változásait tüntettük fel. Ezek alapján három jellemző vonást emelünk ki.

1. A befogadási korlát utolsó két évben bekövetkezett emelése következtében a plafonos ellátások keresetdinamikája magasabb lett a többinél (23,1 százalék), és jelentősen meghaladta a foglalkoztatottakat jellemző átlagértéket (20,5 százalék). Az átlagos relatív változás mértékének az átlagkereset nagyságától függő alakulása is eltért (monoton csökkenő) a nem plafonos nyugdíjakétól. Ez az a csoport, amelyet láthatóan a legkevésbé sújtott a részleges valorizáció (F1. táblázat).

2. Általában a nők átlagnyugdíja alacsonyabb a férfiakénál, a keresetdinamikai mutatók azonban minden vizsgált csoportosításban lényegesen kedvezőbben alakultak a nők esetében a figyelembe vett 1988–1998 közötti időszakban. Még a rokkantakat is az országos átlagnál kedvezőbb dinamikai mérőszám jellemzi.

3. Egyértelműen kijelenthető, hogy a vizsgált csoportok közül az 1998. évi férfi rokkantságinyugdíj-megállapítások keresetdinamikai jellemzői a legrosszabbak.