2.2. A nettó és valorizált nettó keresetek alakulása

2.2. A nettó és valorizált nettó keresetek alakulása
Előző	2. A KERESETEK ALAKULÁSA 1988–1998 KÖZÖTT	Következő

Az F3. táblázatban a saját jogú nyugdíjakat, azok csoportjait vizsgáljuk. Azt mutatjuk be, hogyan alakultak a nettó keresetek nominális értékei és a különbözőképpen valorizált értékek a vizsgált 11 éves időszakban.

A nyugdíj-megállapítási rendszer egyik jelentős változása a kilencvenes évek elején a beszámítási időszak fokozatos meghosszabbítása és az ehhez kapcsolódó valorizációs rendszer kialakítása volt. A rendszer fő jellemzője, hogy a beszámítási időszak – amelynek jövedelmei alapján a nyugdíj megállapítható – 1992 óta minden évben egy-egy évvel meghosszabbodik, így azóta az 1988-tól elért összes kereset szolgál a mindenkori nyugdíj-megállapítás számítási alapjául .

A keresetek igen magas inflációjából és a beszámítási időszak meghosszabbításából adódó hátrány ellensúlyozására a nyugdíjazás évétől visszafelé számított negyedik évi és régebbi keresetek a megfelelő országos nettó átlagkeresetek indexének (2. táblázat) alkalmazásával a nyugdíjazást megelőző második év szintjére, tehát csak részlegesen valorizálódnak. A fokozatosan növekvő beszámítási időszakon belül évről évre emelkedik a fenti értelemben mindig csak részlegesen valorizált évek száma is: így 1998-ban az 1988–1994. évek értékelődnek át az 1996. évi szintnek megfelelően. A nyugdíj-megállapítási rendszer tehát gyakorlatilag kétéves késleltetést tartalmaz.

Az F3. táblázat adatai szemléletesen mutatják, hogy az 1995–1998-as évek valorizálatlanok, az azt megelőző évek keresetei pedig 1996. évi szintre számítódtak át. A minimum minden esetben az 1995. évi kereset volt, és ezt volt hivatott kompenzálni az 1997. évi magasabb kereset, s így adódott a kétéves késleltetés. Ezt tulajdonképpen még javította a töredékévi kereset, amelynek nyugdíjnövelő hatása azonban az adatok alapján vélelmezhetőnél kisebb volt, ugyanis a nyugdíj-megállapítás alapjának kiszámításában súlyozott értékként jelentek meg az egyes évek béradatai.

A részleges valorizálás miatt a nyugdíjak már induláskori értékvesztésének nagyságát a következő fejezetben számszerűen is kimutatjuk. Viszonyítási alapnak a teljes keresetvalorizációval megállapított fiktív nyugdíjértékeket tekintettük, ahol is minden korábbi keresetet a nyugdíjazást megelőző évre valorizáltunk. Ez a valorizálási módszer természetesen csak abban az értelemben és akkor nevezhető teljesnek , ha a nyugdíjindexálás egyéves késleltetett „keresetkövető” lenne, s így a kereseti indexek hiánytalan sora szerepelne a nyugdíjak megállapításában és emelésében. A továbbiakban ebben az értelemben használjuk a teljes valorizáció kifejezést. Egyébként a nyugdíjértékek meghatározásában az utolsó, azaz az 1998. év nyugdíjszabályait alkalmaztuk. Hasonlóképpen jártunk el abban az esetben is, amikor a töredékévre (1998-ra) valorizáltunk. Az így kiszámított kereseti értékeknek természetesen csak elvi jelentősége van, minthogy az utolsó, tárgyévi kereseti index csak egy évvel később válik ismertté.

A teljes valorizáció alkalmazása – amint az az F3. táblázatban jól látható – megszüntetné a keresetek 1995-ös „mélyrepülését”, és így reálisabbá tenné a keresetek számbavételét a nyugdíjak értékének megállapításánál.

Kiszámítottuk a keresetek valorizált értékeit a töredék- , azaz az 1998. évi szintre is. Bár ennek alkalmazhatósága a nyugdíjak megállapításában technikai szempontból sem megoldható (a nyugdíjak megállapításának idején ezek az adatok ugyanis még nem ismertek), azonban jól segíti a valorizáció megértését, a keresetek évi alakulásának megítélését, elemzését.

A valorizáció alapvető feladata ugyanis az, hogy a különböző évek nominális kereseteit összevethetővé s így összeadhatóvá tegye. A valorizáció esetünkben azt mutatja, hogy az egyes nyugdíj-megállapítások esetében az 1988–1998 közötti keresetek hogyan alakultak az országos nettó átlagkeresethez képest. Ha ugyanis az időszak alatt az egyéni keresetek éves átlagban gyorsabban nőttek, mint az országos nettó átlagkereset, akkor az 1988. évi valorizált kereset értéke alacsonyabb lesz az 1998. évi értéknél (és ez fordítva is igaz). Valamennyi év valorizált kereseti adata akkor lesz azonos (ti. az 1998. évi értékkel egyenlő), ha az átlagos éves növekedési ütem mellett az éves láncindexek is megegyeznek az éves országos nettó kereseti indexekkel. Két év összehasonlításában: ha a tárgyidőszakhoz tartozó láncindex nagyobb, mint az országos nettó kereseti index, akkor a valorizált kereset tárgyidőszaki értéke csökken, ellenkező esetben növekszik. Ezek az összefüggések természetesen a részleges valorizáció esetében is érvényesek, és jól magyarázzák az F3. táblázat adatsorainak alakulását.

3. ábra, Nettó és valorizált nettó keresetek a saját jogú ellátásoknál

A 3. ábra a teljes sokaság (saját jogú nyugdíjak) jellemző adatait szemlélteti. A sokaságra (és bemutatott részsokaságaira is) jellemző, hogy a 11 éves periódust a töredékévre valorizált értékek alapján tulajdonképpen négy különböző időszakra oszthatjuk.

Az első szakasz az 1988-tól 1990-ig tartó időszak, amelyre általában a valorizált keresetek növekedése (nem csökkenése) a jellemző. Általánosan az 1990 a legkedvezőbb év, és utána a valorizált jövedelmek különböző intenzitással, de tartósan csökkennek 1996-ig. A növekedés 1997-ben indul be, és elsősorban 1998-ban válik igazán érzékelhetővé, de szintje általában még így sem éri el az 1993-as kereseti szintet. A csökkenő periódusok : az 1991–1993. és az 1994–1996 közötti időszakok. Az utóbbi időszak alatt a csökkenés a plafon karbantartásának elmaradása következtében tovább gyorsul, különösen a magasabb keresetű csoportok esetében (lásd például az F3. táblázat Plafonos ellátások, Férfi öregségi nyugdíjak stb. adatsorait).

A saját jogú ellátásokon belül már lényegesen eltérően alakultak az 1998-ban megállapított öregségi és a rokkantsági ellátások keresetei. 1988-ban a részlegesen valorizált átlagkereset a rokkantak esetében még csak 9000 forinttal volt alacsonyabb, 1998-ban a különbség már meghaladta a 16 000 forintot is. A két időpont között is kedvezőtlenebbül alakultak a rokkantak átlagkeresetei: míg 1988–1990 között az öregségi nyugdíjaknál a keresetek jelentősen emelkedtek, addig a rokkantaknál stagnáltak, és a keresetek csökkenése is tovább tartott. Ezek következtében 1998-ban a nyugdíj-megállapítás alapja a rokkantak esetében átlagosan több mint 13 000 forinttal volt alacsonyabb.

Az 4. táblázat az osztónapok számának átlagát, illetve azt a létszámot mutatja évenként öregségi–rokkantsági bontásban, amelynek bruttó keresete nagyobb, mint nulla. Tehát az átlagos osztónap kiszámításánál az adott évben szolgálati időt szerzettek számát vettük figyelembe. A létszám évenkénti alakulásának jellemzésénél is ezt az értéket viszonyítottuk az 1998-ban nyugdíjazottak számához.

4. táblázat . Az osztónapok száma és a létszám alakulása*

Megnevezés	1988	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
Öregség i
Osztónap (nap/év)	352	350	349	348	349	348	349	353	353	351	210
Létszám (százalék)*	98.4	98.6	99.0	98.8	98.2	97.8	97.9	97.7	97.3	96.7	93.1
Rokkantsági
Osztónap (nap/év)	335	333	330	325	319	313	310	310	308	239	108
Létszám (százalék)*	92.3	93.3	94.1	93.6	91.8	90.1	89.7	88.0	85.9	82.1	44.1

*Az adott évben szolgálati időt szerzettek száma osztva az 1998-ban nyugdíjazottak számával.

Az adatokból látható, hogy az öregségi és a rokkantsági ellátások esetében mind az osztónapok száma, mind pedig a létszámalakulás tekintetében nagy különbségek alakultak ki 1988–1998 között. Az öregségi ellátások mindkét mutatójának az értéke igen kedvezően alakult a vizsgált időszakban: a szolgálati idővel való lefedettség mutatója (osztónapok átlagos értéke/az elméletileg megszerezhető napok száma) stabilan 95 és 97 százalék között mozgott, a szolgálati időt szerzettek aránya pedig évenként az igen magas 97–99 százalékos tartományba került. Még a nyugdíjazás évében is 93 százalékos volt a szolgálati időt szerzettek aránya.

Az ellátás jellegzetességéből következik, hogy a rokkantak esetében lényegesen rosszabban alakultak a vizsgált mutatók értékei, részben alacsony indulóértékük, részben pedig csökkenő tendenciájuk következtében. A töredék- és az azt megelőző év adatai is számottevően alacsonyabbak, így az utolsó évek egyre kisebb súllyal vesznek részt a rokkantsági nyugdíjak megállapításában.

Minden egyéb csoportosításban, így az öregségi ellátásokban is megjelenik a plafon hatása, súlyának megfelelő mértékben módosítva a keresetek csökkenését. A rokkantsági ellátások – amelynek adatai közel azonosak a nem plafonos nyugdíjakéval (lásd F3. táblázat ) – esetében azonban érzékelhetően hiányzik a befogadási korlát keresetcsökkentő hatása, így a keresetcsökkenéseket sem a plafon, hanem sokkal inkább az általános gazdasági helyzet alakulása, az érintettek romló egészségi állapota és rossz munkaerő-piaci pozíciója okozta.

A 4–5. ábrákon azokat az ellátástípusokat szemléltetjük, amelyek valamilyen szempont szerint karakterisztikusan eltérnek az alapsokaság átlagos jellemzőitől (a női öregségi és a férfi rokkantsági ellátások). A női saját jogú, s különösen a női öregségi ellátások alapjául szolgáló keresetek a többi csoporttól eltérő módon alakultak: 1988–1990-es növekedési periódus után 1993-ig a keresetek egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben estek vissza, és 1993-ban magasabbak voltak a keresetek, mint 1988–1989-ben. 1994–1996 között is minimális a keresetcsökkenés, vagyis az időszak alatt a keresetek az y = 60 000 vízszinteshez igen közel helyezkednek el. A töredékévi (1998) keresetek átlaga viszont már magasabb az 1988. évi átlagkeresetnél. Általában a nők csoportja az a legnagyobb részsokaság, ahol a keresetek átlagos éves növekedési üteme meghaladta a foglalkoztatottak nettó átlagkeresetének éves növekedési ütemét , s ez a megállapítás igaz külön a női rokkant ellátásokra is.

4. ábra. Nettó és valorizált nettó keresetek a női öregségi ellátások esetében

5. ábra. Nettó és valorizált nettó kereset alakulása a férfi rokkantsági ellátások esetében

Egészen másképpen alakultak a férfi rokkantsági ellátások keresetei (5. ábra): a valorizált keresetek legmagasabbak 1988-ban, majd utána szigorúan monoton a csökkenés egészen 1997-ig. A keresetek csökkenése csak 1998-ban állt meg a három-négy évvel korábbi szinten. A szolgálati időt szerzettek számának folytonos csökkenése, a szolgálati idővel való lefedettség alacsony és évről évre tovább csökkenő szintje mellett tehát a keresetek is kedvezőtlenül alakultak az 1998-ban nyugdíjazott férfi rokkantak körében. Ez az egyetlen vizsgált csoport, ahol a részlegesen valorizált keresetek (lineáris) trendje a vizsgált periódusban csökkenő.

Összehasonlítottuk a járulékokkal korrigált (csökkentett) nettó kereseteket a KSH foglalkoztatottakra vonatkozó adataival (5. táblázat). Itt is jól elkülönül a négy – előzőekben jellemzett – periódus. A keresetek az öregségi nyugdíjak esetében az országos átlag (100 százalék) fölött helyezkednek el, a rokkantsági nyugdíjak esetében pedig csaknem kivétel nélkül alatta maradnak . Ami itt is jól érzékelhető: a férfi és női keresetek fokozatosan kiegyenlítődnek egy meglehetősen alacsony szinten. A végkicsengés azonban pozitív: az 1998-ban nyugdíjazottak jövedelemviszonyai javultak 1996 után, és nincs okunk feltételezni, hogy ez a folyamat 1998 után megszakad.

5. táblázat . A korrigált nettó keresetek* alakulása a foglalkoztatottak nettó keresetéhez képest (százalék)

Ellátás típusok	1988	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
Saját jogú ellátások	114,0	115,5	116,5	107,9	105,4	101,7	97,0	94,5	92,2	93,9	105,3
Férfi	125,7	126,3	125,8	112,9	108,4	103,7	97,4	94,8	92,2	93,7	105,9
Nő	101,3	103,8	106,5	102,6	102,1	99,5	96,6	94,2	92,3	94,1	104,8
Öregségi nyugdíjak	127,0	130,3	134,9	125,7	123,3	118,9	114,2	110,3	106,3	109,2	115,1
Férfi	146,9	150,2	154,7	138,6	133,0	126,8	119,6	115,4	110,5	114,5	120,5
Nő	112,9	116,3	120,8	116,6	116,4	113,4	110,4	106,7	103,4	105,4	111,4
Rokkantsági nyugdíjak	100,9	100,7	98,3	90,2	87,3	84,0	79,3	78,1	77,2	77,0	85,8
Férfi	111,6	110,4	106,7	95,9	91,8	87,8	82,0	80,5	79,2	78,4	86,2
Nő	83,06	84,4	84,5	81,1	80,0	78,0	75,0	74,2	74,0	74,8	85,2
Plafonos ellátások	158,1	170,6	184,7	173,3	170,6	164,6	155,8	147,3	135,2	144,2	162,8
Nem plafonos ellátások	99,1	100,6	98,2	90,3	87,5	84,1	80,5	79,6	79,9	79,0	84,6

* A nyugdíj-megállapításkor figyelembe vett nettó kereseteket csökkentettük a járulékok értékével.

A 6. táblázatban az országos nettó átlagkeresetek és a biztosításba befogadott nettó keresetek reálértékének alakulása látható. A vizsgált időszakban mintegy 20 százalékot esett az átlagkereset reálértéke, miközben 1996-ban még az 1988. évi érték 75 százalékát sem érte el. A táblázat a saját jogú ellátások jellemző adatait is tartalmazza. A vizsgált csoportok közül a plafonos, valamint a női saját jogú ellátások keresetei láthatóan kedvezően alakultak: mindösszesen 15 százalékos reálérték-csökkenést szenvedtek el. A férfiak, ezen belül is a rokkantak helyzete viszont sokkal kedvezőtlenebbül alakult: a férfi rokkantak átlagkeresetének reálértéke 1996-ban nem érte el az 1988. évi érték 54 százalékát sem. Végeredményben e mutatók alapján mondhatjuk, hogy a nők jobban vészelték át a kritikus kilencvenes éveket, mint a férfiak, és a legnagyobb vesztes csoport a férfi rokkantsági (igaz, a részarányuk is magasabb – 61,5 százalék –, mint a nőké).

6. táblázat . A biztosításba befogadott nettó keresetek* reálértékének alakulása az 1998-ban megállapított saját jogú ellátások esetében (1988 = 100 százalék)

Ellátás típusok	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
Keresetek reálértékének változása	99,9	94,3	87,6	86,4	83,0	89,0	78,1	74,2	77,9	80,7
Saját jogú ellátások	101,2	98,1	86,2	82,6	76,6	78,3	65,8	61,3	65,9	76,5
Férfi	100,4	96,0	81,8	77,1	70,8	71,3	59,9	55,5	59,6	69,8
Nő	102,3	100,9	92,2	90,1	84,3	87,7	73,8	69,0	74,2	85,6
Öregségi nyugdíjak	102,5	101,9	90,1	86,7	80,4	82,7	68,9	63,4	68,7	75,1
Férfi	102,1	101,0	85,9	80,9	74,1	74,9	62,3	56,9	62,3	67,9
Nő	102,9	102,7	94,0	92,1	86,2	89,9	75,0	69,3	74,6	81,7
Rokkantsági nyugdíjak	99,6	93,5	81,4	77,3	71,5	72,3	61,4	57,9	61,0	70,4
Férfi	98,9	91,7	78,2	73,5	67,6	67,7	57,2	53,7	56,2	64,0
Nő	101,5	97,6	88,9	86,1	80,6	83,1	70,9	67,5	72,0	85,0
Plafonos ellátások	107,8	112,1	99,8	96,4	89,4	90,7	73,9	64,7	72,9	85,2
Nem plafonos ellátások	101,4	95,0	83,0	78,9	72,9	74,8	63,7	61,0	63,7	70,7

* Járulékokkal korrigált nettó keresetek.

Általában ki kell emelni, hogy a vizsgált időszak alatt az 1998-ban nyugdíjazottak jövedelmi viszonyai romlottak az országos átlaghoz képest , szemben a hetvenes-nyolcvanas évek tendenciájával, amikor is a nyugdíj-megállapítás kereseti adatai az országos átlagnál általában kedvezőbbek voltak.

A nyugdíj megállapításához figyelembe vett keresetek azonban nemcsak a részleges valorizálás miatt alulértékeltek, hanem a szorzók tartalmi jellemzőinél fogva is, bár ennek kihatása nagyságrenddel kisebb. A bruttó és nettó keresetek közül általában az előbbiek átlagos növekedési üteme a nagyobb.

A nyugdíjak kiszámításához használt értékek átlagos növekedési üteme – a kvázinettó jellegből adódóan – az előző kettő közé esik, azaz nagyobb, mint a (bruttó bér járulékarányos részével) korrigált nettó keresetek növekedési üteme: tehát eleve alacsonyabb koefficiensekkel szorzódnak, mint az tartalmi szempontból indokolt lenne. Ezért a nyugdíjalap kiszámításához helyesebb lenne a (járulékokkal korrigált) nettó kereseteket figyelembe venni.

6. ábra. Nyugdíj-megállapítási alapok és saját jogú nyugdíjátlagok