Ez a tankönyv – amely a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanár szakos hallgatói számára készült – arra vállalkozik, hogy összefoglalja az oktatás-gazdaságtani kutatások legfontosabb kérdésfelvetéseit és eredményeit.

Egy ilyen kötet megjelenését önmagában már az a tény is indokolja, hogy az oktatás a modern gazdaság egyik legnagyobb ágazatává vált, amelynek fenntartására a kormányok bevételeik hét-tíz százalékát, a gyermekes családok jövedelmeiknek legalább egyhuszad részét fordítják. Egy igazságos tehermegosztásra és takarékos közkiadásokra törekvő társadalom ennélfogva nem mondhat le az oktatás hasznainak és költségeinek rendszeres áttekintéséről.

A közgazdasági alapelvekből kiinduló, módszeres vizsgálódásra annál is inkább szükség lehet, mert az oktatás ügyeiben diákként, tanárként vagy szülőként érintettek gyakran – érdekeik közvetlen megfogalmazásán túl – általános elvek kimondásával nyilvánítanak véleményt: Az oktatás a legjobb beruházás! Legyen (ne legyen) tandíj, mert az javítja (rontja) az esélyegyenlőséget! Az iskolázás terheit a szülőknek (az iskoláknak) kell viselniük! Be kell zárni a kisiskolákat, mert túlságosan sokba kerül a fenntartásuk! Nem szabad bezárni őket, mert az rontja a kistelepülések lakóinak jólétét és a többi.

Úgy gondolom, ezekben a kérdésekben akkor folyhat termékeny vita, ha valamiféle konszenzus alakul ki az oktatás egyéni és társadalmi hasznait és költségeit illetően, valamint arról, hogy kik a különféle tehermegosztási konstrukciók kedvezményezettjei és kárvallottjai. Ez a könyv aligha fog választ adni például arra kérdésre, hogy az oktatás jó – netán a legjobb – beruházás-e (amely ennélfogva érdemes az állam bőkezű támogatására). Abban azonban remélhetően segítséget nyújt az oktatási viták részvevőinek, hogy milyen tényeket szokás figyelembe venni az oktatási beruházások megítélésekor, a tandíjak funkcióinak és hatásának vizsgálatakor vagy más, napirenden lévő vitapontok elemzésekor.

Reményeim szerint a könyvet az aktív és leendő tanárokon kívül haszonnal forgathatják mindazok, akik oktatáspolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítanak vagy döntéseket hoznak, a témában kutatásokat folytatnak, valamint természetesen azok is, akiket egyszerűen csak érdekel, mit tud hozzátenni a közgazdaságtan az oktatáspolitikai vitákhoz. A tankönyv közgazdász hallgatók számára készült, de megértése nem jelenthet nehézséget a közgazdaságtanban kevésbé járatos olvasó számára sem.

A könyv részletesen tárgyalja azokat az elméleteket, amelyek az oktatás gazdasági szerepének mibenlétéről szólnak, mivel az erről kialakult álláspont egy sor gyakorlati kérdés vizsgálatát is eldönti. Három teóriát vizsgálunk: az emberi tőke elméletét , amely szerint az oktatás növeli a résztvevők termelékenységét, a szűrőelméletet , amely azt állítja, hogy az oktatás csupán információt szolgáltat az egyének teljesítményéről és a munka-erőszükségleten alapuló megközelítést, amely szerint a gazdasági növekedéshez meghatározott számú és képzettségű munkavállalóra van szükség, s a megfelelő kínálat megteremtésében áll az oktatáspolitika elsődleges feladata. A legnagyobb terjedelemben az emberitőke-elméletet vizsgáljuk, mivel ennek befolyása meghatározó jelentőségű, hatása alól az ellentétes nézeteket képviselők sem tudták kivonni magukat.

Első lépésben tehát az emberi tőke elméletét tekintjük át. Vizsgáljuk az egyéni és a vállalati beruházási döntések sajátosságait, valamint azt, hogy az egyéni és társadalmi költségek és hasznok az állam milyen szerepvállalását indokolják. Ezt követően kerül sor az (ugyancsak az emberitőkeelméleten alapuló) oktatási költség–haszon elemzések tárgyalására, valamint azoknak az kutatásoknak az ismertetésére, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen hatással van az oktatás a gazdasági növekedésre. Külön fejezetek ismertetik a szűrőelméletet, majd a munkaerő-szükségleten alapuló megközelítést. Végül az oktatás finanszírozásának problémáit és a hatékonyság értékelésére kidolgozott módszereket tekintjük át. Valamennyi fejezet – az elméleti kérdések taglalása mellett – összefoglalja a legfontosabb empirikus vizsgálatok eredményeit is.

Az oktatás-gazdaságtan irodalmának egy része magyar nyelven is hozzáférhető, de a nagy művek döntő többségét még nem fordították le. Ezért az egyes fejezetek végén a fejezet tárgyához kapcsolódó irodalomjegyzéket talál az olvasó, amely megkönnyíti a további tájékozódást. A bevezető végén néhány áttekintő munkára, bibliográfiára, illetve rendszeresen megjelenő szakfolyóiratra hívom fel a figyelmet.

Hálával tartozom mindazoknak, akik a kéziratot olvasva tanácsokkal, kritikai észrevételekkel segítették a végső változat elkészültét. Közülük is elsőnek Galasi Péternek mondok köszönetet, az ő bíztatása és segítő tanácsai nélkül ez a könyv nem készült volna el. Külön köszönöm Gábor R. István és Köllő János bíráló megjegyzéseit, valamint Patkós Anna szerkesztői munkáját. A hibákért és hiányosságokért a felelősség természetesen kizárólag engem terhel.

A szerző

Ajánlott irodalom

Blaug, M.: Economics of Education. A Selected Annotated Bibliography. Pergamon Press, Oxford, 3. kiadás, 1978.

Carnoy, M. (szerk.): International Encyclopedia of Economics of Education. Pergamon Press, Oxford, Anglia, 2. kiadás. 1995.

Cohn, A.–Geske, T. : Economics of Education. Pergamon Press, Oxford, New York, 3. kiadás 1990.

Kuti Éva : Az oktatásgazdaságtan szakirodalma. Statisztikai módszerek – témadokumentáció, 13. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Budapest.

Vaizey, J.: The Economics of Education. Mcmillan, London, 1973.

Folyóiratok

Economics of Education Review. (Szerk.: E. Cohn. ) University of South Carolina, Egyesült Államok, Pergamon Press;

Education Economics. (Szerk.: G. Johnes .) University Lancester, Egyesült Királyság, Carfax.