Az emberi viszonyok bonyolultak. A komplexitás egyik megnyilvánulása, hogy a forrásokhoz való hozzájutásnak is számtalan történelmileg változó módja volt és van. A modern üzleti életben fontos a kiadások és bevételek pontos számbavétele és összemérése, valamint a kockázatvállalás. Az emberi kapcsolatok azonban még akkor sem tekinthetők egyszerű könyvelési tételnek, ha sokuk mögött van gazdasági tartalom, és általában nem a kaszinó vagy a tőzsde kockázatkedvelő logikája vezérli őket.

Jogos a gondolati tisztaságra, viszonylag tiszta elvek fogalmi szétválasztásra törekvés. A valóság azonban más. A kenyér és a méltóság, a biztonság és a szabadság közös szükségletek. E szükségletek együtt nem kielégíthetők, ha a kenyérhez csak megalázó feltételek mellett lehet hozzájutni, vagy ha a méltóságot üres gyomorhoz szavatolja a törvény.

E tanulmány érvei szerint a munkajog és a társadalombiztosítás maszatos szerződései a szociálpolitika társadalmilag többé-kevésbé igazságos és elég legitim eszközeinek bizonyultak. Viszonylag jól kapcsolják össze a méltóság és a kenyér iránti szükségletet. Ellentétes érdekeket egyeztetnek össze, és valamennyire összebékítik az individualizmust a kollektív struktúrákkal. Mind ez idáig ezeket az előnyöket igazolta erős civil támogatottságuk és ezeknek köszönhető relatív stabilitásuk. Azaz – hogy tanulmányunk mottójához visszatérjünk – a „látszólagos inkonzisztenciák” valóban a „stabilitást szolgálták” [ Marshall (1965) 164. o.]. Most ez a stabilitás forog kockán.

El kell fogadni azt a bírálatot, hogy a maszatos szerződések csak a biztosítottaknak jelentenek előnyt. Ez a hiányosság a munkaerőpiac átstrukturálódása miatt egyre nagyobb igazságtalanságok forrása lehet. A már említett okok mellett sokan ezen igazságtalanságok miatt javasolják a homályos szerződések felmondását.

A globalizáció sokféle pozitívum mellett növekvő egyenlőtlenséget, szegénységet és szorongásokat is magával hoz. Lehet, hogy a társadalmi védelem régi rendszerei nem építhetők fel a globalizálódás futóhomokján. A javasolt funkcionális alternatívák azonban – a biztosítási világpiac a valószínű piaci kudarcokkal, a demokráciát gyengítő jótékonyság, a szegénység erősödő kriminalizálása – nem biztatóak. A védő funkciók nem valósulhatnak meg olyan homályos szerződések nélkül, amelyek a társadalmi szolidaritás és a társadalmi tagság, azaz a jogok elvét is magukba fogadják. Kérdés, hogy a nemzeti és globális társadalom képes-e újra felfedezni és újra elfogadni ezeket az értékeket, illetve, hogy a globális tőke ad-e minderre esélyt. Nélkülük azonban nem nagyon van remény arra, hogy kiépüljenek a bizonytalanságok a szabadságok eróziója elleni védelmi rendszerek.