A tárgyalt tranzakciók mindegyikének van gazdasági magva, elvégre forrásokhoz juttatnak hozzá. Az egyes tranzakciókban meglévő racionalitás azonban nem szükségképpen jelenti a ráfordítást–kibocsátást, illetve profitot optimalizáló formális gazdasági racionalitást.

– Az altruizmust motiválhatja az erkölcsi kötelesség, az emberi érzékenység, valamilyen transzcendens jutalom vágya vagy a társadalmi zavaroktól való félelem. Ez utóbbi esetben persze formális gazdasági racionalitás is tetten érhető: olcsóbb lehet a zavargásokat megelőzni, mint később lecsillapítani. Ez azonban a tranzakcióhoz képest külsődleges megfontolás.

– A reciprocitási viszonyban a szubsztantív gazdasági racionalitás (hogy tudniillik javak cserélődnek) nyíltan elismerhető. Eredeti társadalmi funkcióját, a kohézió erősítését, csak akkor szolgálhatja jól, ha a formális racionalitást, ezen belül a profitszerzést valóban mellőzi.

– Az önszabályozó piac definíciószerűen a formális gazdasági racionalitásra épül.

– Az állampolgári jogon való hozzájutás mellett nem gazdasági, hanem politikai, etikai és társadalmi érvek szólnak, és az ezek érvényesítéséből adódó racionalitás sem gazdasági. A gazdasági racionalitás persze itt is fontos lehet, de nem tartalmilag, hanem feltételként – hogy elégségesek és tartósan fenntarthatók-e például a szükséges források.

E racionalitások elhelyezhetők egy olyan képzeletbeli skálán, amelynek egyik végpontja a formális piaci racionalitást jelképezi, a másik a tiszta altruizmust. Valahol a skála közepén helyezkednek el azok a tranzakciók, amelyek a gazdasági és nem gazdasági racionalitások törékeny egyensúlyával működnek.

A 2. táblázat első két oszlopa e skála két végpontját rögzíti. Az utolsó két oszlop a társadalmi integrációval való összefüggésre utal, azaz arra, hogy az adott elv inkább a rendszerintegrációt szolgálja, vagy inkább a szociális integrációt [ Habermas (é. n.), Lockwood (1964)]. E megkülönböztetésnek különös fontosságot ad a társadalmi kirekesztés növekvő veszélye. A rendszer mint integrált egész elfogadhatóan működhet, és termelheti újra önmagát, ha bizonyos alapvető intézmények és mechanizmusok – elsősorban a piac, a közigazgatás és a nyilvános kommunikáció – nem működnek túl sok zavarral. Ha mindez formálisan rendszerként működik is, még nem biztos, hogy élhető is a társadalom. Ehhez az is szükséges, hogy az emberek egy adott társadalomhoz tartozónak tudják magukat, amely elfogadja őket, s amelyet ők elfogadnak . Az ilyen normatív módon is alátámasztott „szociális integráció” adhat alapot a kirekesztés megelőzéséhez [ Ferge (2000)].

Megjegyzés: a csillag csak a hatás létét jelzi, erősségét nem jellemzi, a kérdőjel azt fejezi ki, hogy a hatás bizonytalan, illetve negatív (az integrációt gyengítő) is lehet.