Több mint három év telt el azóta, hogy az Országgyűlés megszavazta a magyar nyugdíjrendszert radikálisan átalakító törvényeket. Ez a sebtében összefércelt törvénycsomag azonban hosszú időre elhalasztotta a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer néhány krónikus problémájának a megoldását, nyitva hagyta – vagy szakmailag kifogásolható módon szabályozta – a magánpénztári rendszer működésének fontos kérdéseit.

A törvénykezést megelőző éles, sokszor szenvedélyes vitákban e kötet majd minden szerzője részt vett, ki a részleges nyugdíj-privatizáció ellen, ki mellette. Jelenleg azonban mindannyian egyetértünk abban, hogy itt az ideje megkezdenünk a tapasztalatok feldolgozását. Indulatoktól mentesen, szakmai szempontok alapján vizsgálnunk kell a tényeket, feltennünk az aktuális kérdéseket, és keresnünk a helyes válaszokat. Ez a fő célkitűzése ennek a kötetnek. Arra is törekszünk ugyanakkor, hogy ne csupán a nyugdíjrendszerrel hivatásszerűen foglalkozók szűk köréhez szóljunk. Amit csak lehet, szeretnénk megvilágítani a tárgytól távolabb álló, de érdeklődő – és járulékfizetőként vagy nyugdíjasként mindenképpen érdekelt – Olvasó számára is. Ez persze nehéz feladat, mert a nyugdíjrendszer nem egyszerű. Nem kerülhetjük el olyan kellemetlenül hangzó kifejezések használatát, mint valorizáció, skála, degresszió, normajáradék és hasonlók. Éppen azt szeretnénk, hogy ezek jelentése világossá váljék, és reméljük, hogy a velük való megismerkedés megéri a fáradságot. A tanulmánygyűjtemény sokszínűsége és a szerzők nagy száma már önmagában is jelzi, hogy az Olvasó nem egységes monográfiát tart kezében. A kötetben független szerzők egymástól függetlenül írt tanulmányai sorakoznak. Vannak kérdések, amelyek több tanulmányban is felvetődnek, és az egyes szerzők állásfoglalása nem mindenben egybehangzó. Miért is lenne? Tisztázó szakmai vitáknak a jövőben is jut szerep, talán még a jogszabályalkotás előkészítésében is. Más kérdésekben nem a nézetkülönbség, hanem a megközelítés módja, a konkrét elemzés célja indokol látszólagos ismétlést; csupán a valóban felesleges átfedések kiküszöbölésére törekedtünk.

Az első rész három tanulmánya a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer kialakulásának történeti folyamatát mutatja be, egészen az 1998. évi gyökeres átalakulásig. Éppen e legutóbbi reformot megelőző, éles hazai viták miatt szerencsés, hogy a reform politikai gazdaságtanának elemzésére kívülálló, pártatlan, külföldi szerző vállalkozott. A második rész alkotja a kötet gerincét. Ebben tizenhárom szerző kilenc tanulmánya foglalkozik a mai, több lábon álló magyar nyugdíjrendszer jelenének és belátható jövőjének empirikus elemzésével. Először a társadalombiztosítás, azután a magánpénztárak, végül pedig e két alrendszer közötti – gyakran elhanyagolt és még nem teljesen feltárt – összefüggések kerülnek sorra. A harmadik részben öt olyan tanulmány kapott helyet, amelyek nem szorítkoznak a magyar viszonyok elemzésére, hanem a nyugdíjrendszerek általános kérdéseit tárgyalják – bár természetesen ezekben is tükröződnek a szerzők érdeklődését befolyásoló hazai problémák.

Majdnem mindegyik tanulmányban megjelenik valamilyen formában az összefüggés az időskorban (vagy özvegyként, vagy rokkantan) élvezett nyugdíj és a keresőként fizetett járulék között. Nem feltétlenül értünk egyet abban, hogy ezt a kapcsolatot milyen szorosra kellene fűzni, vagy mennyire és milyen célból engedhető meg a fellazítása, de hangsúlyozunk kell, hogy a járulék – akár a munkavállaló, akár a munkáltató fizeti – nem adó, amellyel a költségvetés szabadon rendelkezhet, és a nyugdíj nem állami adomány, amelyet a kormányok szabadon osztogathatnak, vagy megvonhatnak. A kötelező nyugdíjrendszert – akár állami, felosztó-kirovó, akár tőkésített, magánpénztári formában működik – a társadalom széles értelemben vett önbiztosításának tekintjük olyan kockázatok megosztására, amelyeket egyedül (a leggazdagabbak kivételével) senki sem képes viselni.

Ehhez a kötethez hasonló, a nyugdíjrendszer kérdéseit sokoldalúan megvilágító gyűjtemény eddig hiányzott a magyar nyelvű szakirodalomból. Reméljük, hogy ennek a hiánynak a pótlása egyrészt segíthet tájékozódni a témától távolabb álló, de iránta érdeklődő olvasóknak; talán segíthet abban, hogy a nyugdíjrendszer problematikája elfoglalja méltó helyét a felsőoktatási tananyagban; végül talán hozzájárulhat ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben sajnos gyakori, az összefüggéseket és a hosszú távú következményeket figyelmen kívül hagyó, rögtönzött kormányzati beavatkozásokat előbb-utóbb távlatos, konzisztens nyugdíjpolitika váltsa fel.

Budapest 2000. november

A szerzők