Ebben az összefoglaló szakaszban bemutatjuk a nyugdíjreform fentiekben részletezett fontosabb elemeinek együttes hatását. Az eredmény a 7. ábrán található.

7. ábra. A korosztályi számlák változása a nyugdíjreformnak köszönhetően (forint)

Az ábrán ismét az eredeti, a reform nélküli állapot bemutatásakor használt léptékre térünk vissza. A legfontosabb megállapításunk, hogy – a fentiekben részletezett feltevések szerint – a nyugdíjreform jelentősen csökkentette a rendszerben eredetileg meglévő súlyos egyensúlytalanságot. A jövőben megszülető nemzedékekre váró nettó veszteségek mintegy háromnegyede a reform hatására eltűnt. Ennek költségei zömmel a már élő aktív korosztályokat terhelik, kisebb mértékben azonban, elsősorban a svájci indexálás miatt, a nyugdíjasok is rosszabbul járnak. A fentiekben külön-külön elemzett reformelemek közül a leglényegesebb változásokat a svájci indexálás és a korhatáremelés hozza, de nem elhanyagolható a rendszer feltőkésítéséből származó egyensúlyjavulás sem. A degresszivitás megszüntetése és a 2013 után bevezetésre kerülő új skála jelentősége kisebb, ráadásul e két reformelem többé-kevésbé kioltja egymást. Hozzá kell tenni, hogy ez a következtetés az esetleges viselkedési reakciók figyelembevétele nélkül adódik.

Másik fontos következtetésünk, hogy a jelentős változások ellenére – az alapmodell feltevései szerint – a rendszer továbbra sem került teljesen egyensúlyba. A most születettek és a jövő nemzedékek a várakozások szerint továbbra is nettó befizetői maradnak a rendszernek, azaz befizetéseik negatív reálhozamot fognak produkálni.

Ha az egyes feltevéseket megváltoztatjuk, a fő következtetés változatlan marad: a hosszú távú egyensúly jelentősen javult a reform nyomán. Ugyanakkor a termelékenység ütemének gyorsabb évi növekedése jelentősen közelebb visz az egyensúly eléréséhez. A termelékenység évi 3 százalékos növekedési üteme mellett a rendszer gyakorlatilag egyensúlyba kerül hosszú távon. A jelenlegi fiatalok terhelése azonban jelentősen megnő. Hasonló, bár kisebb mértékű változást okoz a tőkehozamok feltételezettnél magasabb szintje. A termelékenység gyorsabb növekedése és a magasabb tőkehozamok azonban nemcsak a hosszú távú egyensúlyt befolyásolják, hanem a már élő korosztályok közötti teherelosztást is.