|
|
|
Korosztályi elszámolást általában a teljes államháztartásra szokás végezni, beleértve tehát a jövedelemhez, a fogyasztáshoz és a tulajdonhoz kapcsolódó adókat, a másik oldalról pedig a nyugdíjakat, a családtámogatási rendszert, az oktatást, egészségügyet és a közjószág jellegű közszolgáltatásokat, mint amilyen az útépítés. Magyarországra vonatkozóan is készült már ilyen, a teljes újraelosztási rendszert alapul vevő számítás az 1996-os évre [ Gál–Simonovits–Szabó–Tarcali [2000]).
Olyan elemzés is megjelent az elmúlt években, amely egyes specifikus jóléti intézményeket vizsgál a korosztályi elszámolás tükrében [ Auerbach–Gokhale–Kotlikoff (1991 b )]. Nincs tudomásunk azonban olyan tanulmányról, amely az intézmények változásainak hatását elemzi a költségvetési feszültségek és az újraelosztás egészére nézve. Ennyiben számításaink mindenképpen kísérleti jellegűnek tekintendők.
Az effajta számítások komplikáltabbak, hiszen a népesség-előrejelzésen kívül az intézményi változásokkal is lehet előre kalkulálni. Éppen ez ad értelmet annak, hogy a nyugdíjrendszerre vonatkozóan újra és külön is elkészítsük a korosztályi elszámolást egy olyan országban, mint például Magyarországon, ahol a nyugdíjtörvénycsomag előre rögzíti az intézményi reformok szándékolt lépéseit.
A speciálisan a nyugdíjrendszerre vonatkozó elszámolás – éppúgy, mint az eredeti, általános változat – minimalizálja a jövő tendenciáira vonatkozó szakértői előrejelzések szerepét, hiszen célja az épp aktuális helyzetben rejlő feszültségek feltárása. Így a népesség-előrejelzésen és a nyugdíjtörvényekben előre rögzített intézményi változásokon kívül semmilyen más várható trendet nem fogunk figyelembe venni. Eltekintünk a foglalkoztatásban, a rokkantosítási gyakorlatban, a felsőoktatásban résztvevők arányában, az életkor-kereseti függvényekben vagy a személyi jövedelem adóztatásában várható változásoktól. Ez mind olyan tényező, amelyre vonatkozóan egy prediktív modellnek világos és explicit feltevésekkel kell bírnia – a mi modellünk azonban nem prediktív.
A korosztályi nyugdíjszámlák elkészítése a következőképpen történik. Első lépésként az egyes korosztályokra jellemző járulékbefizetés és járadékkifizetés különbözeteként elkészítjük az évfolyamokra lebontott nyugdíjegyenleg profilját a kiindulásul választott évre. Ebben a tanulmányban ez az év 2000.
A járulékfizetésre vonatkozó adatokat az APEH által rendelkezésünkre bocsátott két, az 1998-as bevallásokból származó anonimizált mintából nyertük. Az egyik a munkáltató által elkészített adóbevallások 0,5 százalékos véletlen mintája, amely 10 874 esetet tartalmaz, a másik pedig az önadózók 1 százalékos véletlen mintája, 21 305 esettel. Mivel járadékadataink 2000-esek, az 1998-as APEH-fájlból úgy becsültünk 2000-es járulékadatokat, hogy a járulékköteles jövedelmeket szoroztuk az 1999-es és a 2000-es bruttó bérnövekedési ütemmel. Ennek tényleges értéke 1999-re 16,1 százalék,[50] a 2000-re várt, szakértői becsléssel készült érték pedig 11,3 százalék. Meg kell jegyezni, hogy ezzel az eljárással rejtve feltételeztük, hogy a járulékok párhuzamosan változnak a bérekkel.
A társadalombiztosítási járulék befizetésére vonatkozó sor természetesen nem szerepel az adóbevalló ívben, az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó járulékfizetési szabályok alapján azonban megállapítható. A mintából készült járuléktömeg-becslés 922,3 milliárd forintot ad, ami körülbelül 1,8 százalékkal kisebb a Nyugdíjbiztosítási Alap 2000-re előirányzott 938,8 milliárd forintos bevételénél. Ez utóbbi összeg tartalmazza a munkáltatói és munkavállalói hozzájárulásokat, valamint a magánnyugdíjpénztárakba átlépők miatti járulékkiesés pótlására szolgáló költségvetési támogatást, nincs azonban benne például a gyes, gyed és gyet után fizetett költségvetési hozzájárulás, a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásainak kiadásaihoz történő hozzájárulás, a késedelmi pótlékból és bírságból származó bevétel és néhány további, a járulékrendszeren kívüli kisebb tétel. Az összehasonlítás során azért kell figyelembe vennünk a pénztári átlépésekből származó hiány pótlását, mert az alap bevételeinek tervezésekor a magánpénztárakba átlépetteknek a bruttó keresetek 6 százalékát kitevő befizetéseivel nem számolhattak, mi viszont, ahogyan azt fentebb említettük, alapmodellünkben a nyugdíjrendszer részleges privatizációja nélkül kalkulálunk.
A járadékok becslésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott, a főellátások szerinti 1 százalékos rétegzett mintát használtuk. A minta a 2000. januári állapotokat tükrözi, összesen 31 487 megfigyelést tartalmaz. Természetesen minden megfigyelés a főellátásokon kívül tartalmazza a kiegészítő ellátások összegét is, így kiszámolható a teljes ellátás forintösszege.
Számításainkkal a teljes nyugdíjrendszerben meglévő egyensúlytalanságokat szeretnénk számszerűsíteni, ezért a járadékprofil meghatározása során azt az elvet követtük, hogy minden olyan juttatást figyelembe vettünk, amelyhez járulékot lehet kapcsolni, vagy amelyet általános adóból fedeznek. A nyugdíjrendszer finanszírozási feszültségeiről ugyanis nem sokat tudunk meg, ha kizárólag a nyugdíjjárulékokból finanszírozott ellátások alapján végzünk számításokat. Elképzelhető ugyanis, hogy a nyugdíjjárulékokból folyósított ellátásoknál a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak egy adott évben, a teljes rendszer mégis hiányt mutat.
Az így számított járulékok és járadékok egyenlegét ezek után megadjuk minden egyes évfolyamra. Mivel minden évfolyamot egyetlen szám jellemez, a 2000-re vonatkozó nyugdíjegyenlegek profilja nem más, mint egy 96 elemű vektor. A sort ugyanis a 2000-ben születettekkel, vagyis a nullaévesekkel kezdjük, a 95 éveseket és idősebbeket pedig egy korcsoportba vonjuk össze. A következő lépésben e vektor értékeit számítjuk ki minden egyes további évre, egészen 2100-ig, figyelembe véve a születésekre, a gazdasági növekedésre és a diszkontrátára vonatkozó feltevéseket, valamint a már élő és a jövőben születő korosztályok kihalási rendjét és a változó nyugdíjszabályokat. Végül az így kapott 96×101-es mátrixban átlósan haladva nyomon követjük az egyes évfolyamokat, összegezzük nyugdíjegyenlegük jelenértékét a teljes hátralévő életpályára.
A kiinduló egyenleg kivetítéséhez és a jelenértékek kiszámításához megfelelő növekedési tényezőt és diszkontrátát kell választani. Abból indultunk ki, hogy a nyugdíjjárulékok járadék-ellenértékének visszafizetése kockázatosabb, mint a hosszú távú állampapíroké. A nyugdíjjárulék befizetése kötelező, míg az állampapírok vásárlása nem az. Így a kormányzat akkor is viszonylag könnyen be tudja szedni az előbbit, ha annak reálhozama minimális, esetleg negatív; ugyanez az állampapírok esetében lényegesen nehezebb.[51] Éppen ezért a diszkontrátát az állam által kibocsátott értékpapírok reálkamatlábánál magasabb kamatláb alapján kell meghatározni. Ugyanakkor a nyugdíjkifizetések kevésbé ingadoznak, mint a tőke reálhozama, és ez indokolja, hogy az államkötvények kamatlába és a magánszektorban realizálható tőkehozam közötti értéket használjunk.[52] Alapesetben a korosztályi elszámolás nemzetközi gyakorlatának megfelelően 1,5 százalékos éves átlagos termelékenységnövekedéssel és 5 százalékos diszkontlábbal számoltunk, de elvégeztük az ilyenkor szokásos robusztussági vizsgálatokat.[53]
[50] Forrás: www.ksh.hu/hun/h1999/h103fo99/m1030612.htm.
[51] A nyugdíjrendszerekre leselkedő politikai kockázatokról és azok csökkentésének lehetséges megoldásai módjairól lásd Diamond (1997) tanulmányát.
[52] Ezzel kapcsolatban lásd Auerbach–Gokhale–Kotlikoff (1994).
[53] A módszer további részletei megtalálhatók Gál–Simonovits–Tarcali (2000) írásában.