Soós Károly Attila

Az optimális valutaövezet két elmélete - aszimmetrikus sokkok és nemzetközi pénzügyi integráció

Robert Mundell híres 1961. évi cikkét tekintik az optimális valutaövezetek elmélete első megalapozásának. Valójában azonban az a cikk nem egy, hanem két elméletet alapozott meg. Az első az, amelyről a közgazdászok általában beszélnek. Ez az elmélet inkább a negatív ítélet felé hajlik. Ne vállaljunk közös valutát olyan országokkal, amelyek gazdaságának kibocsátási szerkezete eltér a miénktől, mert olyan negatív keresleti sokk sújthat bennünket, amely őket nem érinti, és bajba kerülünk, ha a közös valutával megfosztjuk magunkat a leértékelés lehetőségétől. És más hasonló érvek - ez az 1. elmélet. Mundell cikke azonban arról is szól néhány, az irodalomban sohasem idézett mondatban, hogy a nem rögzített árfolyam súlyos bajok forrása lesz akkor, ha a nemzetközi tőkemozgásokat liberalizálják. A később valósággá vált liberalizálás jelentős nemzetközi integrációs tendenciákat váltott ki a pénz- és tőkepiacokon, amelyek különös erővel érvényesültek az Európai Közösségek, később az Európai Unió gazdasági-politikai együttműködési-szövetségi rendszerén belül. Ezzel a Mundell által előrevetített probléma valósággá vált. Ehhez sok más közgazdász által írt újabb, fontos írások kapcsolódtak. Ezekből összerakható egy másik optimális valutaövezeti elmélet: ez a 2. elmélet. Ez pozitívabb: inkább a monetáris integráció mellett szól, és erősen ösztönözte is az euró megteremtését.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: B27, B31, E42, F02, F33, F45, G15.

LXVIII. évf., 2021. december (1250—1275. o.), DOI:10.18414/KSZ.2021.12.1250, Tanulmány

(PDF formátum, 278.05 kB)