Fleischer Tamás

Városi mobilitás, közjavak, fenntarthatóság

A közlekedés új technológiai lehetőségeinek felhasználásán túl a szabályozási módszerek fejlesztésében és a társadalmi elvárások befolyásolásában rejlő tartalékok mozgósítása is nélkülözhetetlen a fenntartható városi közlekedés megteremtéséhez. A tanulmányban a városi közterületek közjószág-tulajdonságait tekintjük át, ahol két kritérium - a kizárás és az akadályoztatás - alapján négy tartományt különítünk el: magánjavakat, tiszta közjavakat, véges készlettel rendelkező közös javakat és feltételes hozzáférésű (vagy klub-) javakat. Ha az akadályoztatási kritériumot a használatsűrűséggel arányos, folytonos skálaként kezeljük, megkülönböztethetjük az eltartó képességi határt kijelölő pontot (a hosszú távon fenntartható működés határa), valamint a hozammaximumot kijelölő pontot. E modell tárgyalási keretül szolgál a fenntarthatatlan városi közterület-használat fenntartható irányba tereléséhez, azaz értékelni tudjuk az igények befolyásolási módszereit vagy az eltartóképesség növelésére irányuló lehetőségeket. A zárórész áttekinti, hogy napjaink legtöbbet tárgyalt közlekedéstechnológiai újdonságai - nevezetesen az elektromos és az önvezető jármű - milyen feltételekkel kapcsolódnak a kívánatos szakpolitikai intézkedésekhez. Az elvárt fenntarthatósági előnyöket csak szervezett, integrált városi közlekedési rendszer keretébe beleillesztett szolgáltatás képes biztosítani.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: H4, H41, R4.

LXVI. évf., 2019. október (1056—1072. o.), DOI:10.18414/KSZ.2019.10.1056, Tanulmány

(PDF formátum, 434.2 kB)