A továbbiakban konkretizálunk egy olyan rokkantbiztosítási sémát, amelyet a rendelkezésünkre álló adatok alapján elfogadható pontossággal számszerűsíteni tudunk. A séma bemutatásával nem azt mondjuk, hogy feltétlenül ezt a biztosítási megoldást tartjuk a legjobbnak. Inkább a feladat jobb megértése érdekében számítjuk ki, hogy mibe is kerülne egy olyan kötelező, magánpénztári, tőkefedezeti módszerrel finanszírozott balesetbiztosítás, amely

– kiterjed minden aktív magánpénztári tagra,

– megrokkanás esetén a rokkantat életjáradék illeti meg, az életjáradék a megrokkanás évében érvényes bruttó átlagbér -szerese,

– a t-edik évben keletkezett nyugdíjakat a tárgyév bruttó bérei után számított mértékű járulék alapján befizetett tartaléktőke és kamatai fedezik.

Tegyük fel, hogy a t-edik évben az aktív pénztártagok száma , akiknek a kormegoszlását az alábbi vektor mutatja:

.

Nyilván: .

Nevezzük korstruktúrának az alábbi vektort:

Amennyiben a t- edik évben az átlagbér: és a járulékkulcs :

a teljes járulékbevétel .

A t- edik évben a feltételezett megrokkanási valószínűségeknek megfelelően a megrokkanók várható száma:

Ha valaki a tárgyévben x évesen megrokkan: évi λB ( t ) életjáradékot kap, aminek a tőkeértéke:

A tárgyévben keletkező teljes nyugdíjteher induláskori tőkeértéke:

Alkalmazva a tőkefedezeti elvet: , vagyis

.